Jeux d'enfants

Szeress, ha mersz...

Most értem be, jó volt...
Olyan tipikus francia művészfilm egy átlagos keddi délutánon, május utolsó napján.
Furcsák a franciák, mindig megpróbálnak a világból megmutatni valami olyat, amit mások nem mernek, mert túlságosan személyes...
Voltak benne nagyon szép jelenetek és gondolatok is...
"A barátok olyanok, mint a szemüveg..., értelmesnek látszol tőlük, de egy idő után elkopnak.., Sophie különleges szemüveg, amire mindenki titkon vágyik..." ( vagy vmi hasonló)

Most nem írok sokat szerintem, m így itt nem annyira szeretek, inkább hétvégén...
Egyébként is kicsit ideges vagyok, de nem érdekel a kolesz, gondoljanak, amit akarnak, bár ki vtam akadva...:S
Egyébként tegnap Orsival fenn aludtunk a harmadikon, tök jó volt... /me elég fáradt, megin' így kb. öt és fél óra alvás után, de nálam ez a természetes..., azért jó volt...

Csilla mondta, h hívjam el a nővéremet moziünnepre..., mondjuk sztem alapjában véve jó ötlet, meg egyébként is szívesen mennék moziünnepre, vele meg főleg...
De nem tom..., sztem nem lesz hozzá elég bátorságom..., még felhívni sem merem...:S
Szeretném jobban megismerni...

Amúgy rájöttem, hogy a világ nem állt meg, az élet ugyanúgy megy tovább, és tovább kell lépnem, hisz vannak feladataim, törekvéseim, céljaim...
Ez az élvezd ki a pillanatot, élj a mának, "carpe diem" életérzés nálam nagyon ott van...
Don't worry, be happy...
Ez még nem naon megy...
Ha ideges vagyok, és nem szeretném az adott szituációt, akkor meg ez megy a fejemben: 'I have a dream,I have a dream, I still have a dream...'

na mostmár megyek, m még csoportgyűlés:S, áhh kóter rulz:S
deh már csak 10 nap:S

Úgy hiányzik...

Nem tudom, de úgy érzem muszáj kiírnom magamból, különben megint nem tudnék semmit csinálni...

Annyira nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hiányzik, annak ellenére, hogy nem is ismerem...
Olyan jó lenne ha találkoznánk, csak a nyakába ugranék, úgy szeretném megölelni... persze én nem vagyok ilyen..:S

Úgy érzem, hogy nagyon szeretem...

Lehet, hogy ezek csak pillanatnyi érzések..., de nem tudom...

Talán beszélnem kéne Anikó nénivel, szerintem fogok is, meg kell köszönnöm neki...

Aggódhatnék egy csomó mindenen, de én most valahogy csak a jó oldalát látom a dolognak...

Persze, féltenek... normális esetben én is félteném magam..., tudom, bármi kiderülhet...
De nem érdekel.., most csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne találkozni vele, és megölelni...

Úgysem óvhatnak meg a csalódástól, az bekövetkezik... Lehetnék elővigyázatos, egyébként az szoktam lenni, alapjában véve én sem bízok senkiben, csak magamra számíthatok, és ez az utam a függetlenséghez is..
Hisz nekem a szabadság a legfontosabb, és az, hogy független legyek...
ezért jöttem koleszba is, mert úgy gondoltam, hogy otthon, anyu miatt ez nem valósulna meg...
A csalódásról egyébként eszembe jutott a Kései siratóból egy részlet: "Kit anya szült, mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni...", ezt sokszor szoktam idézni...
meg ezt is, bár kicsit túl keresztényi felfogás...

"Ha csalódsz azon emberekben, akik legszebb érzelmeid bírják, ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak, hanem te, mert rosszul választottál." /Tóth Árpád/

ha majd csalódom, megoldom, magamtól...

egyébként mostanában sokan kérdezik, hogy örülök-e már, hogy Pestre jöttem, és nem bántam-e meg?
Mostmár tudom, hogy nem, és ezt is szoktam válaszolni nekik...
De elsősorban nem a suli miatt, hanem Miatta...

Örülök, hogy most derült ki, közel tizenhat évesen, én most csak a jó oldalát látom...

És annyira jó látni, hogy ilyen szép, és boldognak látszik...

Az a nő, aki a konyhában próbált vigasztalni, bár nem tudom, kicsoda, de látszott rajte, hogy nagyon szereti Flórit, ezt is jó volt látni...

most nem bírok többet írni...

Remélem, szerdán találkozunk...
ha nem, nem tom, mi lesz...:((

majd hétvégén írok, most túlságosan kiiszívja az enrgiámat a suli...

Hans kérdése

"Tegyük fel, hogy Hitler megnyerte a háborút, kivégeztette az összes zsidót, és meggyőzte népét, hogy a felsőbbrendű faj valóban létezik. A történelemkönyvek megváltoznak, és száz év múlva Hitler követői az indiánokat is kiirtják. Újabb háromszáz év, és a négerek is eltűnnek a föld felszínéről. Ötszáz év múlva pedig a hatalmas háborús gépezet az egész ázsiai rasszt megsemmisíti. A történelemkönyvek réges-régi csatákról mesélnek, amelyeket barbár törzsek ellen vívtak az elődök, de senki nem olvassa el őket figyelmesen, mert már senkit sem érdekelnek. Végül, kétezer évvel a nácizmus születése után, Tokióban- ahol ötszáz éve csak magas, kékszemű emberek laknak-, egy bárban sörözget Hans és Fritz. Hans egyszer csak ránéz Fritzre, és azt kérdezi: "Fritz, szerinted mindig így volt ez?" "Hogy így?"- kérdezi fritz. "Hát a világ. Mindig ilyen volt?" "Persze, hogy mindig ilyen volt, hiszen így tanultuk, nem?" "Persze. Nem is tudom, hogy jutott eszembe ez a hülye kérdés"- mondja Hans. Megisszák a sörüket és, másról kezdenek beszélni, el is felejtik az egészet.

/Daniel Quinn:Izmael/

nem tudom, miért írtam be...

majd még írok.., deh most tanulnom kell:S
áhh, jövő 7, nytan, töri, fizika tz:( Neeeee...

Je suis hereuse, mais...

Ez az első bejegyzésem…Nem tom, fura dolog ez a blog, deh kipróbálom, hátha… Naplót írni úgysem szeretek annyira, mert utána , újraolvasva mindig ki szeretném dobni az egészet…meg egy idő után elég fárasztó kézzel írni…Most Caramelt hallgatok, sosem voltam nagy mega fan, de most ez vhogy megnyugtat……Szóval az a lényeg, hogy kiderült, hogy van egy nővérem.Szerdán tudtam meg, drága ofőm:S adott egy levelet, amint beértem a suliba…Csak az első mondatot olvastam el: „Dórikám! (évekkel ezelőtt még fattyú, akit le kéne önteni sósavval, vagy vmi iesmi..:() Arról szeretnélek informálni, hogy nem csak ketten, hanem hárman vagytok testvérek…”Ezek után mondtam Zsófinak- aki szintén olvasta véletlenül az első mondatot-, és Gábornak, mert ő is ott volt, h én most sírni fogok..Aztán elbőgtem magam…, természetesen mindenki kérdezgette, hogy mi a baj, de én csak sírtam… Volt, akinek odaadtam a levelet, nekem nem volt elég lelkierőm elolvasni…Francia után Kné is odajött, kérdezte, h a levél miatt van-e, de én csak hüppögtem…Aztán elmondtam neki, nem bírtam magamban tartani…Segíteni nem tudott, azt mondta ezen még gondolkoznia kell, de azért megpróbált kicsit megnyugtatni…Elmesélte, hogy az ő családjában valakinek azt mondta a nagymamája, h ő egy alantas lélek, és ezek után a lány két hétig csak sírt, naon ki volt akadva…, Kné szerint ebbe fog tönkremenni.Szerinte épp ezért, nekem pedig felül kell emelkednem ezen az egészen, és úgy válaszolni erre a levélre, aminek egyértelműen az volt a célja, hogy tönkretegyen, hogy nem török össze…Ezután a beszélgetés után még kibírtam négy órát, köztük egy dupla magyart, amin épp Hamlet volt a téma, az Erzsébet- kori világkép, a melankólia… Persze erről is magamra asszociáltam , mint a gondolkodó ember, aki tettek és cselekvés helyett inkább filozofálgat…Meg nem tom, vhogy nagyon ideillet, ez a lenni, vagy nem lenni… nagymonológ, etc.Tesiztem is, pdig felmentésem volt, de egyszerűen nem bírtam volna egyedül lenni, ez kicsit jó volt arra, hogy ne gondolkodjam, és a sportban vhogy felengedjek…Ebéd után meg szokás szerint TöZsóékkal mentem, pontosabban csak vele, m Zsunak gitárja volt vagy vmi iesmi…A kóterba érve Orsi egyből a nyakamba ugrott, kérdezte, hogy hogy vagyok, én meg majdnem bőgtem…Megpróbáltam kicsit megnyugodni, elmentünk zuhanyozni, aztán, mivel qva sokat kellett vna pótolnom, megpróbáltam tanulni…Persze nem ment…Erőt vettem magamon, kiültem a társalgóba és elolvastam az egész levelet.Első reakció: ez kamu, az egész csak szívatás, egy ilyen ceruzával írt levél, aminek a végére az van írva, h csak a piszkozatot küldöm el, nem lehet hiteles…Második reakció: Ez őrült, beteg, nem normális, az idegösszeroppanás szélén áll…,Ha középiskolai tanár és naponta gyerekekkel foglalkozik, nem írhat ilyet…Harmadik reakció: Ez gonosz, és tudatosan tönkre akar tenni, akár igaz, akár nem… az a rengeteg rejtett utalás, hátsó szándék, hogy ártson nekem mindenképp tudatos…Aztán már nem bírtam tovább, össze akartam tépni, kihajítani a kukába, visszapörgetni az időt, hogy ne kapjam meg…, arra gondoltam, bárcsak elkeveredett volna, és sose kapnám meg, ha igaz, akkor is van épp elég gondom, ne döfjenek még belém…Elolvastattam JóZsóval is, az volt a véleménye, hogy tényleg egy lelkileg összeomlott nő írta, aki, bár látszólag szereti a lányát, azt akarja, hogy nekem mégis legyen egy negatív képem róla, és a kérése ellenére ne próbáljam meg rendezni vele a viszonyom, hanem inkább kerüljem el. Zsófi fel is hívta az apukáját,aki pszichológus, hogy tényleg van-e Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, de az derült ki, hogy ezt a nevet már eltörölték…Egy fél óráig megpróbáltam ráerőltetni magam a tanulásra, persze semmire sem tudtam koncentrálni, ami nagyon bosszantott. Pedig még Kati nénivel is leültem matekozni, és megin’ voltak jó beszólásai.Megpróbáltam nevetni, Zsó oltásain is, de nem ment.Elhatároztam, hogy beszélnem kell Anikó nénivel, ha év elején segített és annyi jó tanácsot adott, akkor hátha most is tud. Egyébként is muszáj volt megosztanom egy felnőttel, és kikérni a tanácsát, mert fogalmam sem volt, mit tegyek.Kikértem Rita véleményét előtte, hogy ha problémám van, szerinte megbeszélhetem- e Anikó nénivel. Igent mondott.Napos előtt megkerestem, és megkérdeztem, hogy ráérne-e napos után. Azt mondta, hogy sietnie kell haza, kérjem meg Kati nénit. Mondtam, hogy nem matekról van szó, hanem szeretnék kérdezni valamit. Erre azt mondta, hogy akkor igen, egy öt percre.Eléggé kétségbe voltam esve, ráadásul még főügyeletes is voltam, de megkértem Zsót, hogy egy öt percre üljön le helyettem.Felmentem, bementem Anikó nénihez remegő lábakkal, kérdezte, hogy négyszemközt akarok-e beszélni vele. Bólintottam.Bezárta az irodáját, én nagyon szorongtam. Aztán a kezébe adtam a levelet, mondtam, hogy ma kaptam, az osztályfőnök adta oda. Amíg ő olvasta, azon gondolkodtam, hogy helyes döntés volt-e elmondani neki. Aztán megnyugtatott…, nagyon sok dologról beszélgettünk, negyed nyolckor mentem be, és észre sem vettem, de amikor kimentem, már majdnem háromnegyed tíz volt. Pedig Anikó néninek csak fél nyolcig tartott a műszaka. Olyan sok minden szóba került, az élet, az idő, meg minden, de legfőképp a levél elemzése. A lényeg az volt, hogy ekkora terhet nem szabad egyedül cipelnem, mindenképpen először apukámnak szóljak, ha lehet még holnap. Én persze nem akartam, nem mertem… De be kellett látnom, hogy tényleg ez a helyes. Nagyon hálás vagyok Anikó néninek, hogy kiönthetttem neki a lelkem és meghallgatott.A beszélgetés után, amin még a pályázatom is szóba került, a cigaretta, az élet rövidsége és a szabadidő, Zsófival még tizenegyig erről beszélgettünk.Elmondtam neki Anikó néni feltevéseit, tanácsait… Judit is bejött ,nagyon érdeklődött, vele is elolvastattam a levelet. Csak annyit mondott, hogy ez durva, nagyon durva…Természetesen utána egész éjjel aludtam kemény másfél órát… csak filozgattam és gondolkoztam, rossz volt nézni, hogy mind a hét szobatársam mélyen alszik..én meg zaklatottan forgolódok. Ötkor felkeltem, persze fent maradtam az ágyban, de mikor hatkor kinyitott a tanuló, lementem…Egyébként még egy kellemes meglepetés ért délután, mikor beértem a koleszba, miután már találkoztam a Flórával…, Anikó néni hagyott egy cetlit az asztalomon, hogy ő már elment, de megadta a számát, és nyugodtan hívjam fel, ha beszélni szeretnék…Annyira jó látni, ha a bajban melletted állnak a barátaid, és mindenki segíteni próbál, őszintén…Uhh, még rengeteg dolog van a fejemben, amit ki szeretnék írni magamból, de a többit majd holnap, vagy ha képes leszek rá…Most mennék Balcsiba, m má’ 30 fok meleg van…, pancs..idén most először:DNah majd hnap:)

Kiderült, hogy van egy nővérem!

Tényleg fura ez a blog, még nagyon bele kell jönnöm...
az elsőnek még címet se adtam..L:S...

de mindenképpen szeretnék írni...majd...

Olyan boldog vagyok, hogy van egy nővérem!

főleg róla, meg szóval az egész életemről...

"AKAROK"

Egy kemény szó,
melyben benne van
egész életem
E szó mögött sok nehéz
harc rejtőzik,
E szó miatt még sokat
könnyezem.
De történjék is bármi,
Ha az egész világ is
Ellenem fog állni
És ha egyedül is maradok
El nem csüggedve
mégis

"AKAROK"