Volt egyszer egy csapat

Nem hittem volna, hogy ma írni fogok...-tekintve bokros teendőimet:P. Persz szokás szerint unom magam, megint nem tudok mit kezdeni az időmmel, tanuláshoz egyáltalán nincs kedvem, de nem hinném, hogy olyan sokat kéne:D holnapra. Komolyan mondom, kitörölném azt a napot az életemből, amikor Mokka figyelmeztetett erre a kénére...,annyira hihetetlneül idegesítő! Nem tudok semmit sem élvezni, mert ott az az örökös kéne..., tegnap is csak azt figyeltem a darabban, hogy hány kéne volt benne...,utálom,és nem bírok leszokni.:S
Na mindegy... Szóval tegnap voltunk Volt egyszer egy csapaton. Be kell vallanom, én pozitívan csalódtam! Jó,oké, hogy a Csilla mondta, hogy nagyon jó, de azért nem hittem volna, hogy egy fociról szóló darab nekem tetszhet. Sajnos rajtam kívül senki sem volt oda érte, sőt eléggé leócsárolták, meg mondták, hogy ócska,nyálas showműsor-szerű. Nekem pedig ez volt az elmúlt két évem legjobb színházi élménye, ezért különösen örültem. Talán épp azért, mert elég rossz érzéseim kezdtek lenni a színházzal kapcsolatban, hiszen eddig bármilyen darabot láttam, a közelébe sem értek. Már kezdtem azt hinni, hogy az egész színház nem azt jelenti, mint régen, és már sosem lesz az a sajátos hangulata..., mert hiába volt "nézhető" a Szépség és a szörnyeteg, a Revans, A mester és Margarita...(A senákról inkább ne beszéljünk), a Te édes de jó vagy, légy más!, igazából egyik sem okozott katarzist. Talán az elmúlt két évben ezeket a darabokat láttam, meg persze a S.Ö.R.-t, ami azért kivételt képez:). Egyszóval hosszú idő óta a tegnapi volt az első, igazi, szó szoros értelmében vett katarzisom. Igazán nagyon-nagyon tetszett a zene is (amit apuék szintén leoltottak). Talán az ágyjelenet tetszett a legkevésbé, mert tényleg kicsit túlreagálták, és így nem volt hiteles, meg a Chicago-koppintás börtönjelenet..., Mary alakjában volt valami enyhén idegesítő fontoskodás/anyáskodás, ami lehet a színésznő miatt is-Nádasi Veronika. Örülök, hogy Gallusz Nikivel láttam, meglepően sokkal jobban áll neki a musical, mint a könnyűzene. Greg nagyon cuki volt, szívem csücske:), alias Nagy Lóránt, na meg Daniel-Szemenyei János:)). Nagyon tetszett a befejezés is, a focilabda aranycikeszként:-), ja és a visszaemlékezős jelenetek,mikor Danielt térden lőtték, meg persze a csapat!Szerintem nagyon jól megcsinálták. A kedvenc jelenetem pedig, amikor a katolikusok és protestánsok együtt énekelnek, olyan megható volt. Egyébként többször elérzékenyültem a darab során. Azért is nagyon jó, mert kicsit megismerhetjük az akkori ír történelmi helyzetet, és bele tudjuk élni magunkat. Egyszóval igazán örülök, hogy megnézhettem, nagy élmény volt!
Ja, és áprilisra van jegyünk a Fantomra, na arra is kiváncsi leszek, nagyon sokat hallotam már róla.
Na lassan mennem kell, mert a matekházim sehol, és pakolnom kell, aztán indulás.
Még pár dolgot, mert ezt már máskor szerintem nem írom le:
Na jó, egyszerűen képtelen vagyok írni a Flóráról. Mintha valami mumus lenne, vagy nem tudom, de mikor odáig jutok, hogy leírom, nem megy, valamitől félek...Félek bevallani az érzéseimet? Olyan zavaros minden... Tényleg egész szerdán erről beszéltünk Zsófival, még angolon is mellé ültem...,mondjuk úgy felkavart(?), megdöbbentett(?), elgondolkodtatott(?), megváltoztatott? amiket mondott. Sajnos nem tudok vele túl sok mindent kezdeni, hiszen épp ezt beszéltük JoZsóval, hogy Zsófinak egyszerűen nem lehet mondani semmi rosszat, őszintén, mert támadásnak veszi, és így sosem tudom elmondani róla a véleményem, nagyon megsértődne. Azért próbálnék valahogy, de nem merem. Ez az új ügye is....! Olyan tipikusan Zsófis..., erre mondhatnék száz példát..., a javaslatai, hogy legyek bejárós, a Zsuzsi-féle ajándékvásárlási megoldás, hogy elmegy a suliból, ha Gyuszi marad..., a levél magyarázása...,mind-mind ezt bizonyítják. Szóval tegnap délelőtt,"elfoglalt" voltam msn-en...,és rám kattint, h valami fontosar meg kell beszélnie velem...Először nem vettem észre, aztán írja, hogy nagyon fontos lett volna, de ha nem vagyok itt, elmegy... Mintha érződött volna a betűin át a szomorúság/kétségbeesés...Aztán gyorsan írtam neki, hogy mondja L. Huh, kicsit kiakasztott...Azt hittem, megint felvagdosta az ereit..., de Hál'istennek nem. Szegény, azért remélem nem viseli meg ennyire ez az egész, jobban örülnék neki, ha csak rájátszana, és remélem így van...
Uh, lehet, hogy olyat írtam, amit nem kellett volna...
Mostmár úgyis mennem kell...