"Vártam rá: hogy elmondjam, hogy elénekeljem..."

Háát...igen-igen..., már nagyon régóta várom, hogy kiírhassam magamból a gondolataimat, úgy, ahogy szeretném. Félő, hogy ez sosem fog sikerülni. Most sem megfelelő rá az idő, aludtam körülbelül 4-5 órát, fáradt vagyok, pihennem kellene, és ötkor pedig be kell fejeznem, úgyhogy egyáltalán nem tudom majd leírni azt, amit szerettem volna.

Visszatértem ehhez a blogomhoz, kicsit hanyagolom a SPLEENt, bár tudom, hogy szükségem lesz még rá, hiszen biztosan kerülök olyan lelkiállapotba, de remélem, egyre ritkábban kell a komor fekete oldalakhoz menekülnöm. Arra is gondoltam, hogy kezdek egy új, harmadik blogot, de nem lenne semmi értelme, egy idő után megunnám, és csak kb. félévente írnék bele.

Az elmúlt félévben sem a közlésvágy hiánya okozta az el-el maradozó, ingadozó színvonalú bejegyzéseket, hanem az, hogy nem tudtam, miként fogalmazzam meg a fejemben keringő rengeteg gondolatot érthetően, és úgy, hogy ne érezzem azt, feleslegesen koptattam a billentyűzetet, hanem valóban megkönnyebbüljek, és visszaolvasva magamra ismerjek, valamint ne legyen középszerű és színvonaltalan...(maximalizmus még mindig...)

Nem tudom, mit várok, néha olyan kristálytisztán meg tudom fogalmazni magamnak a gondolataim, problémáim, aggályaim, kételyeim, észrevételeim, világ-és vallásfelfogásom, viszonyulásom a dolgokhoz, emberekhez, természethez, élethez, Istenhez...egyszóval az írnivalómat...De amikor odáig jutok, hogy tényleg itt az alkalom, és megörökíthetem, nem jönnek elő ezek a gondolatok, marad az üresség és mégis hiányérzet....

Értékelnem kellene...Ezt már egy ideje látom...Azt leszámítva, hogy nagyon le vagyok maradva események terén, ami mellesleg kevéssé érdekel, viszont az eseményekből következő észrevételek, megfigyelések és elképzelések közlése a sürgetőbb. Valóban, csak pörgött-pörgött az életem, annyira gyorsan rohant, hogy nem volt időm megállni, körültekinteni és leltározni... Így pedig lehetetlen továbblépni. Ezért kell ezt megtennem teljesen őszintén minél hamarabb.

Most kezdem, amíg időm engedi.

Nem is tudom, mikor írtam. Ide, emlékszem Arany János után, aztán talán még néhány idézetet a másikba, nem emlékszem, mindjárt visszakeresem...igen..., gyakorlatilag a tavasz is elszaladt velem, főként a május, és a június is teljesen kimaradt. Azóta nem számoltam el magammal...
Pedig valóban lett volna rá alkalmam, ha például nem napi két órát lógok wiwen, msnen...,ellenberger olvastam is..., Gábor,Orsi,Beu,Dóra blogját, és ki ne felejtsem Maxi 'plóját...
Végül pedig annyira felgyülemlett bennem a közlendő, hogy ezt egyszerre képtelen lévén kiadni magamból, inkább egyáltalán nem is próbálkoztam vele.
...és valahogy folytatni sem tudtam...,újra belelendülni, és megtalálni azt a hangot..., nagyon nehéz. Mégis muszáj sikerülnie, mert mint megannyiszor írtam, így lehet csak továbblépni.

A május nagyon hirtelen elrepült, epekedve vártuk a suli végét, és hipp-hopp bekövetkezett.
Tele volt TZkel, melyeken Anettka szerencsésen átsegített:P /Csordultig sose telj!;)/, tanulással teli órákkal, konvencionális törökvészi sétákkal:) és kimenőkkel, esti beszélgetésekkel, kevés alvással, sok fáradtsággal, színházakkal /István rockopera a Magyar Színházban, utána kb. Moszkvától Mechwartig "Felkelt a napunk...", Oidipusz a nemzetiben László Zsolttal, ja előtte még egy nagyon felejthető A bunda csoportprogram Katissal,Törőcsik Marival azt hiszem ennyi a kultúrából:P/, kicsit elszomorító a darabok színvonala, dehát én "csak" a közönség vagyok...,milyen jogon kritizálok... Aztán pedig Da Vinci premier, kétszer is, a mega döntő hétvégéjén..., majd a tavalyihoz hasonlóan Szenvedélyek napja..., csak Kinseyvel..., másnap pedig Mammutban Zsuval és Olivérrel Match Point, az új Woody Allen..., ja ki ne felejtsem, előtte, sőt még a kis ZPs party:P előtt ugyanígy Mammutban Fannyval, Beával és Szandikával Silent Hill, amin bealudtam, pdig nem is volt olyan rossz, utána pedig Vend utcai Eu-kompatibilis játszótér:P jégkrémmel... Ha belegondolok, körülbelül ennyi volt a május.
Ja, meg még a L'art pour l'art svédtörpéje, ahol egy pár percre húde híres ember lettem:P ott a színpadon...anál:D...

A június is hasonlóan gyorsan telt. Első hétvégén Gábor házibulija:D, majd másnap az állítólagos "Leslie-koncert" a Petőfi sétányon, amiből kb. csak sétálgatás lett..., utána héten az utolsó nagy csapások:S Na igen, még elfelejtettem, hogy néztük Rocky Horror Showt, és utána való hétfőn visszajött Pogáts...bye-bye Paróczai trigonometria és Szászné-féle lol kombinatorika órával:D...hááát elég ambivalens a dolog...Mert tény és való, hogy nagyon szeretjük és igazán szívből örülünk neki, dehát a kor..., már képtelen olyan jól tanítani, mint "boldogult úrfikorában", mindamellett azt is megértem, hogy tényleg csak ez élteti..., viszont öregkori szenilitás...háát..., majd lesz, ami lesz...
Aztán jöttek a kis piknikezések...Margitsziget, Normafa..., utolsó éjszaka a koleszban, Millenáris, jókedv, shoppingolás utolsó nap, H&M, aztán kiköltözés,KIKA..., évzáró előtt Feke Pál..., és hirtelen vége lett...
Itt egy picit megállnék, mert ígértem magamnak egy összegzést az egész tizedik évről, valamint a tanáraimról..., ez most szerintem elég rövid terjedelmű lesz majd..., egy külön bejegyzésben...