Úgy hiányzik...

Nem tudom, de úgy érzem muszáj kiírnom magamból, különben megint nem tudnék semmit csinálni...

Annyira nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hiányzik, annak ellenére, hogy nem is ismerem...
Olyan jó lenne ha találkoznánk, csak a nyakába ugranék, úgy szeretném megölelni... persze én nem vagyok ilyen..:S

Úgy érzem, hogy nagyon szeretem...

Lehet, hogy ezek csak pillanatnyi érzések..., de nem tudom...

Talán beszélnem kéne Anikó nénivel, szerintem fogok is, meg kell köszönnöm neki...

Aggódhatnék egy csomó mindenen, de én most valahogy csak a jó oldalát látom a dolognak...

Persze, féltenek... normális esetben én is félteném magam..., tudom, bármi kiderülhet...
De nem érdekel.., most csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne találkozni vele, és megölelni...

Úgysem óvhatnak meg a csalódástól, az bekövetkezik... Lehetnék elővigyázatos, egyébként az szoktam lenni, alapjában véve én sem bízok senkiben, csak magamra számíthatok, és ez az utam a függetlenséghez is..
Hisz nekem a szabadság a legfontosabb, és az, hogy független legyek...
ezért jöttem koleszba is, mert úgy gondoltam, hogy otthon, anyu miatt ez nem valósulna meg...
A csalódásról egyébként eszembe jutott a Kései siratóból egy részlet: "Kit anya szült, mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni...", ezt sokszor szoktam idézni...
meg ezt is, bár kicsit túl keresztényi felfogás...

"Ha csalódsz azon emberekben, akik legszebb érzelmeid bírják, ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak, hanem te, mert rosszul választottál." /Tóth Árpád/

ha majd csalódom, megoldom, magamtól...

egyébként mostanában sokan kérdezik, hogy örülök-e már, hogy Pestre jöttem, és nem bántam-e meg?
Mostmár tudom, hogy nem, és ezt is szoktam válaszolni nekik...
De elsősorban nem a suli miatt, hanem Miatta...

Örülök, hogy most derült ki, közel tizenhat évesen, én most csak a jó oldalát látom...

És annyira jó látni, hogy ilyen szép, és boldognak látszik...

Az a nő, aki a konyhában próbált vigasztalni, bár nem tudom, kicsoda, de látszott rajte, hogy nagyon szereti Flórit, ezt is jó volt látni...

most nem bírok többet írni...

Remélem, szerdán találkozunk...
ha nem, nem tom, mi lesz...:((

majd hétvégén írok, most túlságosan kiiszívja az enrgiámat a suli...