Az élet túl gyorsan zajlik...

"Az élet túl gyorsan zajlik ahhoz, hogy valaha is el tudj rajta gondolkodni."
/Kurt Vonnegut/

nem akartam az egészet kiírni a címbe, mert úgy túl hosszú lett volna...Persze, én is folyton ezt érzem...,annak ellenére hogy szinte állandóan rajta gondolkodom...Nem csoda, hogy ez csak a huszadik században jutott eszébe valakinek, a második világháború szorításában.
Szóval, nagyon kevés az időm,nemsokára indulunk, úgyhogy megpróbálom a lényeget kiemelni.
Először is mérhetetlenül frusztrál ez az időjárás, mert annyira csodálatosan karácsonyi idő van,most amikor igazából már nem szükséges. Egész szenteste és a másik két napon is borzalmas,tavaszközepi idő volt, ha nem lett volna karácsonyfa és mindenféle égők, díszek, mikulások, teljesen azt hittem volna,hogy húsvét van. Nagyon elegem volt az időjárásból, sokat bosszankodtam.Kimentünk a mamával a temetőbe 24-én délután,már akkor is borzalmasan zavart, hogy nemhogy fehér karácsonyunk nem lesz,de egyszerűen tűz a Nap és meleg van. Ha addig lett is volna valami karácsonyi hangulatom,ez mind eltüntette. Karácsony másnapján is arra keltem, hogy besüt a Nap a szobámba...,az egyetlen kis karácsonyi hangulatom a fenyőillat szolgáltatta, idén nagyon szép,dús fánk van. Aztán ahogy elmúlt a karácsony,egy varázsütésre elkezdett esni a hó,rögtön 27-én. Azóta zord az időjárás, szakad, tegnap ónoseső és havaseső volt,az utak hihetetlenül csúsznak,tiszta latyak minden...,nekem is nagy szenvedés volt tegnap eljutni a Koch Roobiba,csak nagy kerülővel tudtam megtenni az utat,így is össze-vissza csúszkáltam. Én meg itt már félórája az időjárásról rizsázom,mikor nagyon kell sietnem...
Szóval röviden: Utolsó nap a suliban:). Nagyon jó volt szerintem, bioszon végig beszélgettünk, egyre jobban kedvelem a biosztanárt-főleg a puthyás felelésem óta-,annak ellenére hogy tavaly milyen besavanyodott,unalmas nőnek tartottam. Ez az óra is tök jó volt. Irodalom...,igazából semmi különös, de azért elég kész, h ő továbbmegy az anyaggal,mikor már senki sem képes koncentrálni. A hét öröme, hogy a nyelvtan meg az irodalom dogám is ötös lett, így nyugodtan mehettem haza. Ez persze a matekról már nem mondható el..., és nem volt meg az a meghitt, barátságos hangulat, ami eddig jellemző volt, az utolsó órán is tovább mentünk.Rossz, hogy újra az a konvencionális tanár-diák viszony áll fenn köztünk, nem pedig a jó kis sztorizgatós... 30% lett a dogám, ettől elég rosszul éreztem magam:(. Angolon csak Zsófi került sorra, de nagyon jó volt. Utána irány Sirius..., sosem gondoltam volna, hogy lehetnek ennyire hangulatos helyek is Pesten. Ez a teaház teljesen belopta magát a szívembe, ezentúl biztosan ide fogok járni. Szerintem nagyon jól sikerült a "kis körös húzás",én legalábbis igazán jól éreztem magam. A Tóni húzott, örültem, hogy nem tudtam előre...,és természetesen gyertyát kaptam tőle=) (oltás:). Nagyon cuki, azóta is kinn díszeleg a polcomon...,valaminta Da Vinci kód újabb paródiáját..., vicces, hogyha nem cserélek Zsuzsival, akkor egymást húztuk volna. Nem baj, bár kicsit sajnálom, hogy így tudta a Shasha, hogy én húztam...,azért remélem örült neki. Ja, napközben még Gábortól is kaptam egy gyertyát:) "Tudom,hogy utálni fogsz" mondattal:P, meg a Barros utcán a másik karácsonyi ajándékom, a titok:). A Siriusban pedig Csillától képeket, az osztálykirándulásos-szekrényes, és a krakkói-szlovák tesco-s, nagyon örültem nekik. A tatait ki is tettem a szobám falára. Na, most még jobban belehúzok, mert már csak pár percem van... Kicsit rossz ez így, mert egyáltalán nem tudok annyira koncentrálni, viszont úgy érzem, ezt le kell írnom. Utána mentünk Corvinba, megnéztük a King Kongot. Nagyon szenvedtünk, néha már kínukban sírva nevettünk...,Zsuzsival kommentáltuk, volt pár Kancsócska-kacaj:D, a többiek ránk is szóltak. Antikatarktikus "élmény" volt:P. Felháborított, hogy ez elvett több mint három órát az életemből. Nem is ecsetelgetném tovább, lényeg, hogy nagyot csalódtam. Annyira tipikusan amerikai volt, túl-túl-túl amerikai...,képzelem, hogy a GYU-fanoknak mekkora csalódás lehetett...,én így csak Adrien Brodyban csalódtam nagyot...,egy Oscar-díjas színész,akit nagyra becsültem, most hogy vállalhatott el egy ilyen szerepet. Na meg Collin Hanks, Jack Black- a Narancsvidékben összekovácsolódott páros-és Naomi Watts...hogy csak néhány nevet említsünk Peter Jackson filmadaptációjából. Talná egyedül Kong alakjában volt valami eddig nem tapasztalt, megható, együttérzést kiváltó és megrendítő.
A metrómegállóban még szitkozódtunk, átkozódtunk:) egy jó ideig. Aztán én elmentem gyorsan Oktogonra, a Jókai téri vásárba meg a Red Lion ezoterikus boltjába. Este karácsonyi ajándékozás volt, egy nyakláncot meg egy tollat kaptam. Aztán hazajöttünk.
A szünet tényleges részéről majd a szünet után:P. Most sajnos mennem kell!