We must be the change we wish to see in the world.

Gandhi-idézet, megint nincs lelkierőm frappánsabbat, jellemzőbbet kitalálni. Annyira sokminden történik, egyszerűen képtelen vagyok leírni, csak épp annyit tudok, ami úgymond jólesik, és ami miatt még nem érzem azt, hogy az egész életem naplóírással töltöm. Kész rohanás minden napom, állandóan késésben vagyok, és annyi programom van egy délután, ami más embernek egy héten körülbelül. Ez egyrészt természetesen jó, de azért nem szeretem az ilyen túlzsúfoltságot, hogy nincs elég időm semmire. Most is, a szokásos koncepció, rohanok a vonathoz, aztán, majd ha lesz energiám, othhon folytatom. Ha már itt tartunk, ez a hétvégém is kész, fürödni akartam, sétálni, görkorizni, akkor esküvő, búcsú, és még ott van ez a jó könyv, na meg fizika,irodalom,francia,kémia,nyelvtan,matek,angol előadás, hogy a többiről ne is beszéljek.:S
Igen, megint hogy elterveztem, hogy majd a hétvégén írok. Annyira nincs időm és energiám semmire. Nem szeretem ezt az időszakot, a tanulás kellene hogy fontos legyen, de nem annyira, hogy mellette semmi hasznosat nem tudok csinálni. De tényleg úgy rohannak a napok, teljesen el vagyok havazva, kettéáll a fejem, úgy szalad az idő, hogy fogalmam sincs, mit csináltam. Most olvasok egy könyvet; Irene Gut Opdyke-Jennifer Armstrong:Két kezemmel, a TöZsótól kaptam kölcsön, ki tudja, mikor lesz időm elolvasni. Tegnap voltunk a Timi esküvőjén, nagyon örültem neki, hogy elmehettem, szerintem olyan ritkaság az ilyesmi, nekem már ez nosztalgikus volt, egy lagzi, mintha csak a múlt századig lett volna jellemző. Nemsokára megyek fel Pestre, a hetem is teljesen be van osztva, holnap, ha minden igaz, Mindentudásra megyek.
Zárszóként még a dátumra tekintve megemlíteném, hogy ma van a World Trade Center lerombolásának negyedik évfordulója. Nevezetes, szomorú nap ez mindenki életében. In memoriam september 11.

Remélem jövő hétvégén sikerül.
Annyi mindent kellene, könyvet is szerettem volna írni, de azt majd csak, ha nagyon ráérek, érettségi után, vagy évek múlva.