Come Away With Me

I want to walk with you
On a cloudy day
In fields where the yellow grass grows
knee-high
So won't you try to come

Most nagyon ilyen hangulatomban vagyok... Egy Norah Jones cím, egyszerű, de szeretem..., mondjuk nem vok oan mániákus, mint Beu...
megint semmi különös, én mindig ezt mondom..., holott minden úgymond különös.
Szval NEM FOGOM FELESLEGESNEK ÉREZNI MAGAM!, pedig már közel járok hozzá, és akkor megint jön a letargia..:( Mostmár szinte mindennap írok ide, ezt is kicsit feleslegesnek tartom, de úgy érzem muszáj. Szerintem akkor is hasznos lenne a blog, ha csak hetente, sőt havonta írnék bejegyzést..., de nem bírom megállni. Hál' istennek nemsokára megyek mamáékhoz, és nem leszek ráfanyalodva a netre....Félek, h kezdek szenvedélybeteg lenni, mondjuk vmilyen szinten vigasztaló, h megannyi fiatallal egyetemben. De megpróbáltam kicsit változtatni a styleon, aztán rájöttem, hogy jó nekem ez a fekete háttér, kicsit darkos, de már megszoktam. A 'Mégsem' részt szándékosan írtam úgy, hogy ne látszódjon, talán valamikor visszateszem, de most úgy érzem, hogy az nagyon nem én vagyok, és visszaolvasva olyan rossz érzés. Na, remélem megvan az összes kötelező rossz, ami a boldogságomat ellensúlyozza; (igen, megint a rigolyáim, lsd. tegnap) nem tudtam saunázni, novemberhez képest híztam nyolc kilót:((, esett az eső, kiderült, hogy van egy lyukas fogam, amit be kellene tömni,továbbá vmiért nincs im-net (na ezen kiakadni már télleg a netfüggőség tetőfoka:), de hiába próbálom megnézni az esetleges üzeneteket, ’Forbidden- You don’t have permission to acces/ on this server.’ –hát thx:S Persze, ezek mind semmiségek a jó dolgokhoz képest, de remélem azért elég ennyi a rosszból .Meg itt lép életbe az Andy Warhol filozófia; Na és?
Most nincs kedvem többet írni.
Tudom, mindenben egyszer fenn, egyszer lenn.
Majd valamikor lesznek értékes gondolataim, remélem...