Túl az első héten...

Már megint depis vagyok, ezt nem hiszem el... Egyetlen pozitívum, hogy tudom magamról, hogy el fog múlni, és addig megpróbálom 'kiélvezni' a szomorúság minden pillanatát. Ja, és azt is tudom, hogy ebbben megint nagy szerepet játszik a fáradtság, mint ahogy abban is, hogy most nem vagyok formában, és esetleg nem vagyok annyra magasröptű. Ez Kné oltás volt, ha vki nem vette volna észre:P, mondjuk az is vicces, hogy ki vagyok akadva Knéra, amiért mindig azzal mentegetőzik, hogy fáradt, én meg teljesen ugyanazt csinálom. Annyira önsajnáló, és persze önző vagyok, és annyira nem jó ez így. Igen, sokkal jobban tenném, ha levetkőzném ezeket a komplexusaimat, mert csak nekem rossz tőle, és ha egyszerűen lehetnék boldogabb is, akkor miért nem élem azt az életet.