Újra itthon:)
A 'happy smiley' nem azért van, m oan nagyon örülök neki, h hazaértem...Csak mert szép az élet, és imádok élni, és csodálatos a világ!
Ha valaki ilyet ír, akkor bizonyára mindenki azt gondolja, hogy valami nagyon-nagyon jó dolog történt vele, például megtalálta élete szerelmét, vagy felvették az egyetemre, mittomén....
Pedig nem. Velem-azonkívül, hogy létezem-, nem történt semmi különös. Megintcsak nagyon paradox, hiszen az, hogy vagyok, életem legnagyobb csodája. Ma nagyon filozofálgatós kedvemben voltam, miután pénteken is- most majdnem azt írtam,h tesómmal-, szóval húgommal a kettős premisszáról beszélgettünk. Ez olyan anakronisztikus (na jó, nem anakronisztikus, ez a szó nem illik rá,dehát már megint a természetem..., muszáj kb. minden második mondatomba vmi intellektuális kifejezést írnom, h ne érezzem magam túl primitívnek..., rossz szokás, de nem bírom levetkőzni... Ezzel együtt szép az élet.) Megfigyelhető. hogy most nagyon-nagyon 'életetdicsérő' hangulatomban vagyok, de erről majd később, ha lesz energiám. Szóval ott tartottam, h mennyire nem anakronisztikus, hanem valami másmilyen, helyzetbe nem illő szituáció, h két tizenéves kamasz az élet nagy dolgairól filozofálgat. De szeretem magam gondolkodónak érezni..., jó filózni, és ez avégső premissza, a végzet és a szabad akarat kérdése megint elindított bennem valamit. Halál fáradt vagyok, ki van szívva (hú, de szenved:) az összes energiám, és ezt az állapotom utálom a legjobban. Rengeteg, de rengeteg dolog van ma bennem, sajnálom, hogy nem tudom kiírni. Ilyen fáradtan ez a blogírás is rosszul megy. Sajnálom, mert nagyon szeretnék még...Azt utálom a legjobban, ha nem tudom kifejezni, amit akarok. Igen, ilyen típus vagyok, de örülök, mert szerintem jobb, hogy tudok igazán szeretni, úgy, hogy nem annyira mutatom, mintha felszínes lennék, és játszanám magam, de közben belül nem éreznék semmit. Mindig azt az állapotot szeretem, és próbálom belőle kihozni a legtöbbet, amiben vagyok. Jaj, mostmár látom, ma elég zavaros vagyok,de legalább valamelyest én értem magam. Szóval azt szerettem volna körülbelül kifejezni, hogy nem zavar, hogy most még minden a Flóra körül forog, és nem érzem magam rosszul amiatt, hogy most ő az első, mindenek elé helyezem. Tudom, hogy lehetett volna sokminden tegnap is, de én elég maradi vagyok..., lehet, h ezzel az életfilozófiával vénlány maradok (jaj, de nem szeretem ezt a kifejezést), persze nem várok az igazira, de még nem tartom magam túlságosan mutásnak vagy betegnek amiatt, h nem elégszem meg mindenféle beb.szott f.szfejekkel, hanem többre vágyom. Nem értem magam, hogy soha semmivel nem vagyok megelégedve, pedig a Jocó azért tényleg aranyos volt, de ez van. Nem rágom magam tovább. A tegnapi buli is arra volt jó, h észrevegyem, milyen konzervatív vagyok, talán húsz évvel korábban kellett volna születnem.
Nem érdekel, hogyha hajnali ötig írnám, akkor is mégcsak a tizedét sem tudnám kifejezni annak a rengeteg mindennek, ami most bennem van. De így nincs értelme, fáradt vagyok és nagyon zavaros. Befejezem. Holnap, frissen...(?) Remélem.
Deigenezfontos! A Diának nagyon szimpi volt.Ja, és szerinte jobban hasonlítunk, mint a Beuval.:) Nagyon örülök, hogy így jöttek ki a dolgok, minden, ez az egész. Én láttam a Flórán, hogy neki is szimpatikus volt, ahogy azt is látom, Zsófi nem szimpi neki. És ilyen iszonyú para még sosem vtam ajándékozásnál, de kész vok... Komolyan, nem érdekel, a könyvet még nem, de azonkívül mindent odaadok neki, amit vettem, és majd lesz vmi. Na jó, engem valakinek már nagyon le kéne csapnia, mert kezd a katasztrofálisnál is rosszabb lenni a helyzet. Komolyan, ha ebből valaki megért valamit...! Betűk egymás mellett, körülbelül. Nagyon aranyosan megszívattam tesómat- basszus, hát nem hiszem el, önkéntelenül is jön, nem bírok róla leszokni, de majd menni fog idővel..., bár lehet, h nem is olyan nagy baj, attól, h lett mégegy tesóm, még hívhatom a Beut továbbra is tesómnak. Na jó, ezt teszi velem négy és fél óra alvás. */me megint sajnálja magát és panaszkodik... (ilyen többet nem fordulhat elő!)*
Utolsó, amit ma megpróbálok közölni: Lehet, hogy nekem a mániám és nagyon fontos. De szerintem akkor is ritka, hogy valakik testvérek, nővérek, rákok, egy napon születtek és még a kínai horoszkópjuk is megegyezik;kígyók. Nagyon boldog vagyok, és olyan szerencsés. Élvezem ezt a 2in1 tesóságot, nővér és húg egy személyben. Áhh, szeretem az életet!
Csak a szülinapunk legyen jó, együtt!!!
Na ebben a bejegyzésban annyi az elvesztett fonál, elég közveszélyes vagyok most... Kialvatlanul mindig ideges, és iszonyat hisztis.Most meg még a fejem is fáj+ ezer baj, az élet godjai. De hát ez is én vagyok.
Ez még kell, kedvenc beszólás:): "A mazochistáknak a legjobb. Ha rossz, akkor jó. Ha viszont jó, akkor rossz, tehát jó!"
Ha valaki ilyet ír, akkor bizonyára mindenki azt gondolja, hogy valami nagyon-nagyon jó dolog történt vele, például megtalálta élete szerelmét, vagy felvették az egyetemre, mittomén....
Pedig nem. Velem-azonkívül, hogy létezem-, nem történt semmi különös. Megintcsak nagyon paradox, hiszen az, hogy vagyok, életem legnagyobb csodája. Ma nagyon filozofálgatós kedvemben voltam, miután pénteken is- most majdnem azt írtam,h tesómmal-, szóval húgommal a kettős premisszáról beszélgettünk. Ez olyan anakronisztikus (na jó, nem anakronisztikus, ez a szó nem illik rá,dehát már megint a természetem..., muszáj kb. minden második mondatomba vmi intellektuális kifejezést írnom, h ne érezzem magam túl primitívnek..., rossz szokás, de nem bírom levetkőzni... Ezzel együtt szép az élet.) Megfigyelhető. hogy most nagyon-nagyon 'életetdicsérő' hangulatomban vagyok, de erről majd később, ha lesz energiám. Szóval ott tartottam, h mennyire nem anakronisztikus, hanem valami másmilyen, helyzetbe nem illő szituáció, h két tizenéves kamasz az élet nagy dolgairól filozofálgat. De szeretem magam gondolkodónak érezni..., jó filózni, és ez avégső premissza, a végzet és a szabad akarat kérdése megint elindított bennem valamit. Halál fáradt vagyok, ki van szívva (hú, de szenved:) az összes energiám, és ezt az állapotom utálom a legjobban. Rengeteg, de rengeteg dolog van ma bennem, sajnálom, hogy nem tudom kiírni. Ilyen fáradtan ez a blogírás is rosszul megy. Sajnálom, mert nagyon szeretnék még...Azt utálom a legjobban, ha nem tudom kifejezni, amit akarok. Igen, ilyen típus vagyok, de örülök, mert szerintem jobb, hogy tudok igazán szeretni, úgy, hogy nem annyira mutatom, mintha felszínes lennék, és játszanám magam, de közben belül nem éreznék semmit. Mindig azt az állapotot szeretem, és próbálom belőle kihozni a legtöbbet, amiben vagyok. Jaj, mostmár látom, ma elég zavaros vagyok,de legalább valamelyest én értem magam. Szóval azt szerettem volna körülbelül kifejezni, hogy nem zavar, hogy most még minden a Flóra körül forog, és nem érzem magam rosszul amiatt, hogy most ő az első, mindenek elé helyezem. Tudom, hogy lehetett volna sokminden tegnap is, de én elég maradi vagyok..., lehet, h ezzel az életfilozófiával vénlány maradok (jaj, de nem szeretem ezt a kifejezést), persze nem várok az igazira, de még nem tartom magam túlságosan mutásnak vagy betegnek amiatt, h nem elégszem meg mindenféle beb.szott f.szfejekkel, hanem többre vágyom. Nem értem magam, hogy soha semmivel nem vagyok megelégedve, pedig a Jocó azért tényleg aranyos volt, de ez van. Nem rágom magam tovább. A tegnapi buli is arra volt jó, h észrevegyem, milyen konzervatív vagyok, talán húsz évvel korábban kellett volna születnem.
Nem érdekel, hogyha hajnali ötig írnám, akkor is mégcsak a tizedét sem tudnám kifejezni annak a rengeteg mindennek, ami most bennem van. De így nincs értelme, fáradt vagyok és nagyon zavaros. Befejezem. Holnap, frissen...(?) Remélem.
Deigenezfontos! A Diának nagyon szimpi volt.Ja, és szerinte jobban hasonlítunk, mint a Beuval.:) Nagyon örülök, hogy így jöttek ki a dolgok, minden, ez az egész. Én láttam a Flórán, hogy neki is szimpatikus volt, ahogy azt is látom, Zsófi nem szimpi neki. És ilyen iszonyú para még sosem vtam ajándékozásnál, de kész vok... Komolyan, nem érdekel, a könyvet még nem, de azonkívül mindent odaadok neki, amit vettem, és majd lesz vmi. Na jó, engem valakinek már nagyon le kéne csapnia, mert kezd a katasztrofálisnál is rosszabb lenni a helyzet. Komolyan, ha ebből valaki megért valamit...! Betűk egymás mellett, körülbelül. Nagyon aranyosan megszívattam tesómat- basszus, hát nem hiszem el, önkéntelenül is jön, nem bírok róla leszokni, de majd menni fog idővel..., bár lehet, h nem is olyan nagy baj, attól, h lett mégegy tesóm, még hívhatom a Beut továbbra is tesómnak. Na jó, ezt teszi velem négy és fél óra alvás. */me megint sajnálja magát és panaszkodik... (ilyen többet nem fordulhat elő!)*
Utolsó, amit ma megpróbálok közölni: Lehet, hogy nekem a mániám és nagyon fontos. De szerintem akkor is ritka, hogy valakik testvérek, nővérek, rákok, egy napon születtek és még a kínai horoszkópjuk is megegyezik;kígyók. Nagyon boldog vagyok, és olyan szerencsés. Élvezem ezt a 2in1 tesóságot, nővér és húg egy személyben. Áhh, szeretem az életet!
Csak a szülinapunk legyen jó, együtt!!!
Na ebben a bejegyzésban annyi az elvesztett fonál, elég közveszélyes vagyok most... Kialvatlanul mindig ideges, és iszonyat hisztis.Most meg még a fejem is fáj+ ezer baj, az élet godjai. De hát ez is én vagyok.
Ez még kell, kedvenc beszólás:): "A mazochistáknak a legjobb. Ha rossz, akkor jó. Ha viszont jó, akkor rossz, tehát jó!"
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home