Párizsi út
úgy láccik áttértem erre a 'délután van, unjuk magunkat, írjunk blogot'-féle elhatározásra:S..., pedig régebben mindig inkább ien 11 fele szoktam netezni...,azért nem szeretném a nyaramat erre pazarolni, főleg, h így 6 nap után először kapcsolok be gépet, és sokkal jobban érzem magam, vhogy egészségesebbnek, vagy nem tom... lehet, h ez hülyeség.., de mindenesetre szerintem így jobban kihasználtam a szabadidőmet...;)
ma egyébként, találkozom Diussal, érettségi szünet- tehát május eleje óta- először, szvsz szerintem, ha úgy alakul a dolog, el fogom mondani neki..., amennyire csak lehet, részletesen... Persze nem tom, h én hasonló helyzetben hogy reagálnék, mmint megbeszéled a bnőddel, h hosszú idő után először mentek el vhova, és arra számítasz, h beszélgettek, meséltek, meg úgy szóval azt csináljátok, amit szoktatok..., ehhez képest rád zúdít egy baromi bonyolult/komplikált, hosszadalmas történetet, ami ráadásul nagyon személyes, és nem tudsz mit kezdeni vele...
De azért úgy érzem, hogy neki tudnia kell, ha olyanok, akik sokkal távolabb állnak tőlem, mindent részletesen tudnak, még a levelet is olvasták, akkor azért neki is elmonom, ha mást nem, nagy vonalakban...
de majd szerintem úgyis leírom, h mi volt vele...
szóval...a Párizsi út..., megint fantáziadús a cím:P..., de most megpróbálom a lehető legrészletesebben leírni a francia utat, napról napra. Lehet, h nagyon élménybeszámoló-szerű lesz, de kell egy ilyen is, félek később nem fogok rá emlékezni, így jó, ha megvan...
1. nap
június 27.-hétfő, ezt csak most írom ide... Szóval a Jókai utcában aludtunk, mert vasárnap találkoztunk a Lindáékkal, ami mellesleg nagyon jó volt:), beültünk a Westendbe, fönt egy étterembe, asszem Karma..., és beszélgettünk... Megemlítendő, h előtte, mikor mindenki felment a lakásra,őriztem a csomagokat, és egyedül maradtam a kocsiban, felhívtam... Épp vmi helyen volt vki leendő munkatársával, és készült, m ment a Tamáshoz kaviározni:) ("...és majd jól seggbe fogom rúgni, hogy engem nem hívott!" <---Apu tegnap:)... szóval már egy hete nem hallottam a hangját.:( Lényeg, hogy este, miután eljöttünk, mert másnap a Lindáék is repültek haza, és vmi hajnali háromkor kellett kelniük, egyébként jó volt újra látni Bettit is, és meséltek kicsit Párizsról:)... már egész korán felértünk a Jókai utcába, még kinéztünk kicsit az ablakon, mert tűzijáték volt, aztán pakolgattam, mosakodtam, utána meg elmentem aludni, egyedül, a legkisebb szobában:S, meg a nagy izgalomtól egyébként is jó későn aludtam L... na és akkor reggel már korán lementünk, bepakoltuk a cuccokat, vettünk ki a bankból még eurót, aztán vettünk a pékségben kaját, de mivel egyeseknek ez nem elég reggeli:P, utána még bementünk az Andrássy Hotelbe is kávézni meg ilyenek... Renedesen, időre kiértünk Hősökre, a busz is ott volt meg minden, elbúcsúztunk, aztán fel is szálltunk... Nem sokkal indulás után kapom sms-t Orsitól: 'Nem vettek vissza a koleszba! most jött a levél! ennyit erről!'...Gondoltam, jól indul a párizsi út...:'(, gyorsan fel is hívtam még anyuékat, hogy sürgősen küldjék el a bizonyítványomat, ha nem akarják, h az utcára kerüljek.:D Aztán nemsokára megálltunk az első benzinkútnál, és fel is hívtam Orsit, elmesélte, hogy volt..., tényleg kirúgták, m meghúzták olaszból..., jogos mondjuk, de nem túl szépeket gondoltam Pistvánról....sajnáltam, valsz a Széna téri koleszba megy, de az mégiscsak egészen más, ő lett volna az egyik szobatársunk, mindig lehetett rá számítani, bármikor eljött velünk bárhova, nagyon kedves, jószívű és segítőkész volt, mindig meghallgatta minden problémánk, még ha nem is lett kitűnő a bizonyítványa, mert pl. a chatelés meg a vásárolgatás fontosabb volt neki a tanulásnál, elképzeltem, hogy jövőre tök jó háló leszünk... de hát ez van:S..., azért a telefonba megbeszéltük, hogy majd találkozunk, meg elmeséltem, hogy milyen volt Flóráéknál aludni..., mondtam, hogy majd küldök neki képeslapot, amit be is tartottam... Ott ennél a benzinkútnál megismerkedtem még Nóri barátaival, Andival, aki volt fazékos és oszttársuk volt, Annával,Jutkával és Nórival (Jutka és Nóri testvérek), és mindhárman Debreceniek, később velük beszélgettünk egész úton... A buszon előttünk Kati néni:P és Ila néni ültek, mellettük baloldalt többség és családja, róluk majd később, de jó hosszan:), mellettünk bal oldalt Andi és Anna, mögöttük Jutka és Nóri, mögöttünk pedig egy nagyon aranyos nő, talán az egész buszon a legintelligensebb, példamutatóan viselkedett, mellette kislánya, Zsuzsi, akit nagyon szépen nevelt. Az úton zenét hallgattunk, jó sok Norah Jones, Callas, Leslie, Garbage, RHCP, Chicago, utána olvastunk, sikerült kb. negyven oldalt a Büszkeség és balítéletből:), Bécsben megnéztük a Titanic-alakú T-mobile-t, aztán Németországban egy nagy székesegyházat, amit sajnos nem jegyeztem meg, de még Nürnberg előtt volt, ha jól emlékszem..., többször megálltunk benzinkutaknál.., legjobban a németországi WCzési módszer tetszett, egy embernek 50 centbe került a wczési jegy, amit kifelé menet levásárolhattál bármire az üzletben..., Beuval összedobva vettünk egy nagy körtét:)..., aztán a buszon sokat beszélgettünk a lányokkal, mindenféléről..., estefelé, mikor kezdett sötétedni, videóztunk, megnéztük a Kismenőt, aztán a Már megint egy dilis amcsi filmet, valamint a Jégkorszakot akartuk, de előbbit Kati néniék kikapcsoltatták:P, utóbbi pedig nem működött, így végül az Én, a kém-et néztük, amin elaludtam. 2.nap
Úgy egy körül érkeztünk Franciaországba..., meglepően jól aludtam, majdnem hat órát, és csak kétóránkét keltem fel, akkor is olyan 5-10 percre...:) Úgy hat körül megálltunk az egyik benzinkútnál, mosakodni, átöltözni, kiélvezni, hogy nemsokára Párizsban leszünk:), meg ilyenek... Reims elmaradt, mivel a vártnál sokkal korábban érkeztünk, és még nem volt nyitva a katedrális, de a visszaúton bepótoltuk... Már majdnem kilenc volt, mikor a busz kitett a Notre Dame körül, Párizsban hűde nagy a circultation így reggel-grand embouteillage-:D, sétálgattunk, akkor még nem volt annyira ismerős a hely, bementünk egy füvesített park szerűségbe, aztán arra a híres utcára, amin egy virágos nem tom minek álcázott, a földben öt emelet mély pláza/ bevásárlóközpont volt, de nem lehetett messze a Rivolitól, meg szerintem vhol az operanegyedben volt, m a pasas vmi olyasmit mondott, aztán L au Centre Pompidu, de nem be, csak nézelődtünk előtte meg a szökőkútnál..., utána az egyik hídon át elsétáltunk a szigetre, Notre Dame-hoz..., kaptunk szabadidőt, bementünk nézelődni, szégyelltem magam,mert tényleg csodálatos, de engem nem nyűgözött le annyira..., amennyire tudtam, körülnéztem, középen volt könyv, Beuval azt hittük vendégkönyv, és el is kezdett beleírni, aztán visszaolvastuk, és rájöttünk, hogy ilyen kérések a Szűzanyához vagy nem tom mi..., utána a Beu elment nézelődni, a stációkat, szobrokat, kiskápolnát..., én meg elkezdtem írni, persze Flórával kapcsolatos is, erre fölém hajol, h mit írtam, hadd olvassa el.., basszus, nagyon meleg helyzet volt..., idegesen mondtam, hogy nem, mennünk kell, nincs rá idő, holott még majdnem fél óránk volt, szegényke meg nem értette... Miután megnéztük a templomot, bár sajnos nem elég alaposan:S, még lementünk WCre, utána meg leültönk a Notre Dame elé tízóraizni.., erre megin' odajön hozzánk a cigány nő, ezzel a 'Do you speak English?'-sel, én hülye meg igent mondtam, m már elfelejtettem, mire megy ki a játék.., megint kezembe nyomta a gyűrött, fénymásolt papírját, amire kb. az volt írva zavarosan, de azért olvasható, nagy betűkkel.., hogy millyen beteg, meghalt a nem tom kije, terhes, a bátyja haldoklik, szánjuk meg pár euróval, vagy vmi iesmi..., hiába magyaráztam, hogy nincs nálam pénz, mellesleg tényleg nem volt apróm, a wc-s néninek is ötforintost adtunk...( mondjuk, szerintem nem tűnt fel neki:), de persze az a nő kéregetett, mondta, hogy adjunk fontot, váltani is tud..., miutána belátta, hogy felesleges törnie magát, leült mellénk másik két cigánnyal együtt, aztán elkérték a piánkat, gondoltuk, jobb lesz, ha odaadjuk..., cseréltek papírt, m az egyik pihent, így a másik nő lett a terhes a haldokló bátyjával...:S Na, gondoltam, még alig egy órája vagyok Párizsban, és kb. úgy érzem magam, mint a Deákon... Nem sokkal később találkoztunk a csoporttal, aztán tovább sétáltunk, Sorbonne tér, Pantheon, ahol tavaly a Gabival találkoztunk, nagyon nosztalgikus volt..., bementünk a Luxembourg kertbe, álmaim netovábbja ott üldögélni:-), megint kaptunk fél órát..., etettük a madarakat, látszódott a Montparnasse, megnéztük a szökőkutat... Kifelé, a kerítésen, egy nagyon megrendítő képsorozatot láthattunk, megint elgondolkoztam rajta.. Hihetetlenül jó képek voltak, élethűen ábrázolták az emberi kínokat, fájdalmat, szomorúságot, reményvesztettséget, szegénységet... Utána végigsétáltunk a Saint Michel boulevardon, persze így tele üzletekkel, kirakatokkal egész más volt, mint mikor beszökött az ősz, de visszaadta azt a hangulatot...
Most értem haza, találkoztam Diussal,még azt is le kell írnom, mert élményekkel teli volt.:) Ráadásul remélem, h ma sikerül sétálnom apuval, és talán ma kéne felhívni is...
Fáradok, érzem...:(, de folytatom:
Az egyik hídon dél körül találkoztunk Nórival, nagy vonalakban elmesélte milyen volt Sárinál, én pedig megpróbáltam felvázolni neki, milyen volt itthon, de még a buszban is folytattuk...Meséltem, hogy voltam Flóráéknál, és csináltunk képeket, mondtam, hogy majd megmutatom...Utána kitaláltuk, h metrózzunk, mert az mien nagy szám... Többszöri átszállás után megérkeztünk az Eiffel-torony közelébe, de még a jobb oldalra..., és mikor kiértünk, gyönyörűen látszott az egész Eiffel-torony, lehetett fényképezkedni... Itt megtaláltuk a tavalyi fotósunkat is, csak most nem képeslapokat csinált, hanem ilyen nagyméretű párizsi emlékképeket, mint például a Madam Tussaudban... Vettünk kettőt, egyet anyuéknak, én pedig Flórának, amit remélem hamarosan oda tudok neki adni... Mivel elidőztünk a képek készítésével, a csoport már rég az Eiffel-torony lábánál állt, mire mi elindultunk át a hídon... Utána még fagyit is vettünk, meg piát, mert tudtuk, hogy a sok lépcsőzés közben meg fogunk szomjazni. Aztán mindenki ment lifttel, de Annával mi gyalogoltunk, úgy az igazi.:) Nem is kellett olyan sokat sorban állni, még a három nagykárolyi lány is gyalog jött, valamint egy magyar csoporttal is találkoztunk, beszélgettünk egy pasival... Az első emeleten tartottunk egy kis pihenőt, Beuék elmentek a mosdóba, én addig leültem egy padra, a szakadt táskámmal (ami mellesleg a Jardin du Luxembourg-ban szakadt el, sajnálom, mert nagyon szerettem ezt a táskát...), nézegettem a képeket, ilyet egyébként még rohadt sokszor csináltam a párizsi út alatt is, hogy egyszercsak leültem a legromantikusabb helyekre, lásd Luxembourg vagy Tuilerák kertje, Montmarte, Sacré Coeur, és elkezdtem nézegetni a képeket, utána a hangulatgyűrűt, és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ő is itt lenne, és együtt fedezhetnénk fel a francia fővárost... Most még ránéztem egyszer a Beuval készült Eiffel- tornyos képre, azon gondolkodtam, h mennyire örülnék, ha az újdonsült húgom ilyet hozna nekem Párizsból...Hát nem tom, majd meglátjuk... Erre odajön egy tök édes kislány a szüleivel, hogy hol vettem ezt a képet..., úgy sajnáltam, hogy nem bírtam rendesen elmagyarázni, mert fogalmam sem volt a tér nevéről, csak annyit mondtam, hogy a hídon túl egy nagy téren...de most, hogy nézem, szerintem a Palais de Chaillot volt az..., utána nagy erőfeszítéssel fel a másodikra;), majd szintén szétnézés, gyönyörködés a tájban, akartunk fényképezni, erre észreveszem, hogy állandóan villogó E- betűt mutat a gép, és sehogy sem tudunk képet csinálni...,hoztuk a formánk, Párizsban az első nap elromlott a gépünk, úgy, hogy aztán az egész út alatt nem bírtuk megcsináltatni, pedig a szálláson ki is nyitottuk a filmet, csütörtökön a Montmarte-on pedig vettünk új elemet, de nem volt jó..., így képek nélkül jöttünk haza:(. A második után lifttel fel a harmadikra, külön kiegészítő jegy vásárlása, fél órás várakozás közben instant játékozás:), hányat mutatok, holdacska, szolmizációs szójáték, a többit csak azért nem, mert ahhoz több ember kell... A harmadikon megint nagyon-nagyon szép volt, bár kicsit szomorú voltam, hogy nem tudok fényképezni..., de amennyire tudtunk, körbenéztünk, bár hatalmas volt a tömeg... Lefelé megint várni kellett a lifttel, de addig megnéztük az országokat, és hogy a fővárosaik pontosan hány kilométerre találhatók...Mikor leértünk, még maradt negyed óránk, de mivel nem találtunk jó táskákat (az elszakadtam helyett kerestem, és venni akartam...), kajáltunk.Láttunk egy bódét, és vettünk Ice Tee-t meg egy croque- monsieur-t, végre igazi francia kaja, amiről már a France Euro Express 1-ben is tanultunk... 16:45-kor találkoztunk a csoporttal, elmeséltük élményeinket..., kisétáltunk a buszhoz, ami elvileg 5re jött volna értünk, de késett... addig elkezdett esni az eső, mi pedig beszélgettünk Zsófival, aki szintén fazékos, egyébként az egész csoportból Nóri, Zsófi, Flóra és én voltunk fazékosok, mi 9.a, Zsó és Flóra pedig 10.a, meg két volt fazékos, Andi és Eszter. Jól kibeszéltük a tanárokat, Cili, bnéni, Turcsányi; pedagógusok:D:D:D, aztán megjött a busz, felszálltunk, és mivel esett az eső, en plus un trés grand embouteillage, ja, két órát álltunk és még el is tévedtünk, megbeszéltük, hogy ma már nem jövünk vissza az eredeti, program szerinti Montmarte-i sétánkra, hanem azt valamikor bepótoljuk, most meg csak pihenünk a szálláson. Az úton még Nórival beszélgettünk, sokmindenről, legfőképp Kné tanítási módszereiről, és kicsit ki is parodizáltuk; pedagógusok:D:D:D, ugyanakkor megemlítettük, hogy mennyire jó tanáraink vannak, Pogáts a világ legjobb matektanárja, zimmermannál is csak erényeket soroltunk fel, mien rendes, jófej, etc. Persze ez Kate-nek nem tűnt fel.B-) Ja, és Beu ott aludt mellettem, én meg megmutattam Nórinak a képeket, erre majdnem akkor kinyitja a szemét, felnéz, megint meleg helyzet, mint megannyiszor az út alatt:S Nóri azt mondta, aranyos..., jó, nem is várok el többet, nem az ő nővére... Na, nemsokára megérkeztünk a Versailles melletti Premier Classe hotelbe, megkaptuk a kódokat, kipakoltunk, elfoglaltuk a szállást, ami, be kell valljuk, mérföldkövekkel jobb minőségű volt, mint a 'London melletti':P, tengerparti lakókocsink. Lefoglaltuk az ágyakat, hazaszóltunk, kifizettük a reggeliket, 24 euróért..., aztán kaptunk Ila nénitől egy kis meggyet meg diákcsemegét, utána pedig jólesően zuhanyoztunk... Mikor kész voltunk, nekiálltunk vacsorázni, ien füstölt sajt, biopászka, nekünk már nem maradt semmi kajánk, csak campigno és gumicukor, meg lementünk az automatából venni Ritter Sportot...Megtudtuk, hogy Andi a fél oldalára mozgássérült, szegény..., és neki is van egy nővére, csak ő 21 éves, de ő is az apukájától van, meg egy bátyja is...Mondta, hogy ő is mennyire szereti a nővérét, meg sokkal jobb és szorosabb vele a kapcsolata, mint a bátyjával. Mondtam, hogy az tök jó, és kérdeztem, hogy mégis milyen gyakran találkoznak. Erre ő: Hát, azért legalább havonta egyszer. Erre én tök meglepődtem, azt hittem legalább hetente, v iesmi...huh, én nem tom hogy bírnám ki, ha csak havonta találkoznék vele..., valsz, ha a születésemtől fogva ismerem, akkor természetes lenne... Utána a maradék kajával átmentünk Nóriék szobájába, ők is megkínáltak sajtosrúddal és muffinnal, eleinte beszélgettünk, Nóri mesélt még Tours-ról meg St-Avertin-ről, majd elkezdtünk instant játékozni:), kb. éjfélig a kézfogósat kivéve az összessel végeztünk...( ja meg akkor még nem ismertük a csúszpammot)
Mikor végeztünk és elálmosodtunk, átmentünk a szobánkba.
3.nap
Már megint nem fejeztem be tegnap… Most reggel fél tíz van, de megfogadtam, hogy addig nem állok fel innen, amíg le nem írok mindent részletesen. Még az út felénél sem tartok, és azt is le szeretném írni, hogy mi történt velem azóta, mióta hazajöttem… Szóval, 29.-e. Miután átmentünk a szobánkba, nemsokára el is aludtunk. Kati néni reggel módszeresen felébresztett:P, már nem emlékszem hánykor, de jó későn, és közli, hogy nagyon siessünk, tíz perc múlva legyünk lenn reggelizni, mert húsz perc múlva indulunk. Nem voltunk kiakadva…:), na mindegy…Ráadásul megint elég zaklatottan aludtam, hihetetlen nagy hülyeségeket álmodok mostanában, legtöbbször Flórával kapcsolatos, még szerencse, hogy utána mindegyiket elfelejtem… Lényeg, hogy eszeveszett kapkodás után, cuccal, mindennel együtt lerohanok reggelizni, csajszi mosolyogva bonjour-ozik, és kérdezi a szobaszámom… Erre én, hosszas gondolkodás után rávágom, hogy soixante-douze, ez rendben is volna, csak mi a 73masban laktunk, én meg, mivel egész este a Nóriéknál lógtunk, azért mondtam 72-őt, mert tök úgy maradt meg, mintha az lenne a szobaszámunk. Nem sokkal utána jön le Nóri, Zsó, Juc…, és mikor a csajszi kérdezi, mondják, hogy övék a 72-es…Erre csaj nem érti, mert hogy neki azt mondta már valaki más, és akkor rájöttem, hogy tényleg, miénk a 73-mas…, mondtam, hogy elnézést, a miénk 73-mas. Erre fószer beszól, mmint Józsi, hogy hát ez a mai francia oktatás, meg milyen szörnyű, hogy a gyerekek még a számneveket sem tudják megtanulni rendesen… Mondom bazze, annyira hülye azért nem vagyok, hogy ne tudjam megkülönböztetni egymástól a soixante-douze-t és a soixante-treize- t, egyszerűen csak úgy emlékeztem, hogy a 72-esben lakunk… Na, a mondatnak csak az utolsó részét mondtam neki, erre ő, hogy ja, így már egészen más a helyzet, persze cinikusan…:S Szóval így telt az első reggeli, első jelentős oltásom, és kivettem kb. nyolc bagettet, elkezdtük csomagolni szendvicsnek, hogy majd jó lesz az útra, mondjuk mindenki ezt csinálta. Aztán felszállunk a buszra, szokásos ’nem hiányzik senki?’ (Senki nem mondhatja azt, hogy senki:D, by:Micimackó)… Aztán kiderül, h három csajszi nincs meg, asszem pont Fruzsi, Melinda és Dominika…, Kate elfelejtette őket felébreszteni:P, többség kibukott, lényegtelen, hogy nem az ő hibájuk… Szvsz húsz perc késéssel indultunk, de nemsokára megérkeztünk Versailles-ba. Megint kaptunk időt, hogy alaposan körbejárjuk, amit meg is tettünk, bár a tükrök termét még mindig restaurálják , sikerült megnéznünk elég sok mindent. Most zavart nagyon először, hogy nem tudom pontosan a történelmi hátterét, biztos sokkal jobban élveztem volna, ha alaposabb, mélyebb ismereteim lennének. Itt végig Andival mentem, és elmondtam neki Flórát, elszóltam magam pontosabban:S, és így már el kellett mondanom. De nagyon megértő volt, és nem is hozta fel többet a témát. Szétnéztünk a suvenirek között (jaj, Nóri olyan aranyos volt első nap, mondjuk , hogy majd veszünk suvenireket, erre ő tök naivan kérdezi, h azok mik…:)) , aztán egy 50centes pisilés, és mivel még maradt időnk, gondoltuk lenézünk a néger árusokhoz, mert mindenki mondta, hogy itt milyen olcsón meg lehet kapni a cuccokat…, leporellót végül nem vettünk, mert nem tudtunk alkudni, de srác addig nem hagyott békén, még nem vettem meg a világító Eiffel-tornyát…, végül örültem a vásárnak, mert 3 euróra alkudtam, jó mondjuk adtam neki 5-öt, visszaad egyet és közli, hogy bocsi, de adott mellé még három kulcstartót, úgyhogy tök jó:). A kulcstartók egyébként az Invaldinusok dómja előtt a legolcsóbbak, világító Eiffel-t amúgy a Louvre előtt 8-ért árulta a pasi… Szóval, megvettük ezeket, és negyedre, a megbeszélt időpontra kiértünk. Mindenki azt hangoztatja, h mennyire nem késhetünk egy percet sem, erre úgy volt, hogy negyedre jön a busz, ott is voltunk pont időben…, Kati néni meg elkezd kiabálni, h ’mennyé’ má’, vegyé’ má’, occsó!’:D, szóval arra akart enkurádzsolni (bocs, ezt megin’ nem bírtam kihagyni:), hogy gyorsan fussunk még le kendőt venni a négerekhez, mert mien szép ajándék anyukának etc., és h mien olcsón megkapjuk. Nóriék le is mentek, én meg mondtam, hogy voltam lenn, de nekem nem tetszettek annyira azok a kendők, erre ő: ’Há’ nekem se’!’, grat:). Kérdezzük, hogy hova megyünk ezután, Kate: Nem tudom, de valami híres történelmi helyre, most így nem jut eszembe pontosan, Nórikám, te nem tudod véletlenül? Nóri: Nem a Louvre-ba? (mert tényleg úgy volt, hogy oda megyünk…) Kate: Nem, nem az volt az, valami T-betűs… TRIANON, hát ekkor aztán tényleg felment bennem a pumpa, nem kéne, hogy ennyire bosszantson az emberi butaság, és még ő a Pedagógus, neeem primitív:S, ez elszomorító. Lényeg, hogy a busz elvitt minket a gyönyörű kerten át, megnéztük a két Trianon palotát (wow, ez rímelt…), szóval jó alkalom volt Kate, Józsi és kicsit többség kibeszélésére.., deh Kate-en volt a hangsúly… Egyébként nagyon szép a nagy is, a kicsit sajnos nem tudtuk megnézni, pedig abban írták alá 85 évvel ezelőtt a sorsdöntő okmányokat, de ahogy látszik, Kati néninek 1920. június 4.-ről még ’halványan derengő gyöngyházfényű Nap’ fogalma sincs… Versailles után bementünk a városba, Kati néni nagy örömére fakultatív ebéd a Mc Donald’s-ban, az egyetlen hely, aminek a neve ismerős:P (na jó, ígérem, nem leszek már ilyen rosszindulatú, hogy jövök én ahhoz, hogy nálam 30 évvel idősebb embereket oltsak…:S) Volt egy szabad óránk a Rivolin, amit nagyon jól ki is használtunk, vásárolgattunk, és ebédeltünk a Mc Donald’s-ban, egy nőci kidobott az üzletéből, na jó, nem szó szerint, de elkezdett kifelé tolni… Vettünk pár mágnest, képeslapot, naptárat, Beu kendőket, én ’Parlez doucement je suis blonde’ topot:). Utána volt alig három óránk a Louvre-ban, mondanom sem kell, hogy semmire se volt elég, talán a Denon- szárnyat sikerült kicsit megnéznünk, meg ugye így egészen más volt, de hát hatalmas… Még a kertben is üldögéltünk egy kicsit. A piramisban mentünk le, nagyon szép volt, Nórival voltam, akit igazából ugye csak a Nagy Galéria érdekelt. Még megnéztük azt a szobrot, ami nagyon híres ókori, de már megint nem jut eszembe a neve, valamilyen Viktória, és nincs feje…, áhh ienkor úgy utálom magam, hiszen tudnom kéne, még Gyusszal is elemezgettük…Na mindegy. Nóri kicsit exibichionista, de én szeretem… Hömpölyög a tömeg a Nagy Galérián, fényképező turisták ezrei, ő meg fogja magát, és lefekszik Vitruvius-tanulmányban . Kár, hogy még nem tudok képet betenni, pedig azt biztos beraknám… Csak pár dolog hiányzott, a köré írható kör, hogy nem volt meztelen és nem volt férfi…Sebaj… Elképzeltük, hogy itt ölte meg Silas Jacques Sauniére-t, megpróbáltuk megkeresni a mosdót is, valamint az utcát, ahova kirepült a szappan, de sajnos nem sikerült. Kiderült, hogy a Monna Lisa-t áttették egy másik terembe, furcsálltuk, vajon mi célból… Már nem a Sziklás Madonnával szemben volt… Da Vinci-nek viszont nagyon kevés képét láttuk, talán a Keresztelő Szent János maradt meg legjobban, de szintén nagyon idegesített, hogy nem emlékeztem pontosan a könyv minden részletére, így nem tudtam felidézni, hogy melyik képet nézzem meg nagyon alaposan, melyikkel mi érdekesség van… Utána természetesen meg kellett néznünk a Piramist, belülről le is borultunk elé, annak ellenére, hogy én nem hiszek benne, de hát sokak szerint tényleg a föld méhében, örökre megpihent a csillagok alatt…Az az érzés, hogy lehet, hogy láttam a Szent Grált, és leborulhattam elé, hogy ugyanazt tettem, mint a rend tagjai, hogy részese lehettem, megpróbáltam hinni olyan eszmékben, amiért a világ olyan meghatározó személyiségei lelkesedtek, mint Newton, Botticelli, Victor Hugo vagy da Vinci… Megnéztük kívülről is, bár el volt kerítve, egy bokrokkal beültetett labirintus- szerűségben, de felálltunk és láttuk… A galambok rajta trónoltak, groteszk helyzet… Utána felmentünk a harmadikra, néhány képet láttunk a francia festészetből…, mindegyik bibliai témájú… Nóri kiakadt, milyen hímsoviniszta, Istent mindenhol férfiként ábrázolják… Jézus a jobb mellkasából vérzik, mondta Nóri, hogy úgy tartják, Jézusnak a jobb oldalon volt a szíve, ezért ábrázolják így, én erről most hallottam először…Mindenesetre voltak elég szürrealista, kubista képek is, néha gondolkoztam, mi zajlott le az ember lelkében, amikor ezt a képet megfestette, vagy mit akart kifejezni vele, milyen üzenete volt ezzel az utókornak… Még maradt egy kis időnk, de kijöttünk a múzeumból (milyen fura, ez a múzeum szó nekem pár képet vagy szobrot jelent, mint például egy kisebb helytörténeti múzeum, vagy mint nálunk a Kálmán Imre, nem pedig egy bejárhatatlan, végeláthatatlan labirintust…), szóval kijöttünk, mert féltünk, hogy eltévedünk, és leültünk a Tuilerák kertjében, ahol megírtam a képeslapot Flórának. Nóri segített, mondta, hogy írjam azt, milyen jó lenne, ha itt lennél…, meg ilyenek… Mint már említettem, tényleg nagyon jó lett volna, elképzeltem mennyire jó lenne egyszer vele is utazni valahová, bárhová…, ohh egyszer nagyon szeretnék…
Mostmár kicsit belehúzok, mert már kb. két napja ezt írom, túl részletesen, és nem akarom azzal tölteni a drága időm, hogy nyáron benn döglök a lakásban, és blogot írok, ahelyett hogy kiélveznék minden pillanatot, a napon sütkéreznék… Még a városba is be akartam menni…, megpróbálom viszonylag gyorsan… Szóval a Louvre után 5kor találkoztunk a csoporttal…, felszálltunk a buszra… Persze asszem két nő elkésett, na itt jött többség első jelentős kiborulása… Felszólal, hogy a többség/ az egész busz nevében beszélek, holott nem beszélte meg senkivel, max a feleségével meg Kate-ékkel…, és hogy ez az állapot tűrhetetlen, hogy képzelik magukról, és még röhögcsélnek is, máskor itt fogja hagyni őket a busz, és mehetnek a maguk útján tömegközlekedni etc., az ő drága idejét csak ne rabolja senki…, nem azért fizetett…, mintha ő lenne itt az überállat, vagy nem tom.., és az a modor, a hangerő, ordénáré módon… Na aztán mentünk hajókázni a Szajnán, egy órás hajóút volt, az Eiffel-torony körül indult, és nagyon sok nevezetességen végighaladt, csináltak képet is, a végén meg lehetett venni egy ilyen bódéban, de mi nem kértük, 10 euróért… Az út alatt minden hídon meg ilyen szigeten integettünk az összes embernek…, néhány jófej vissza is integetett…, ez nekünk nagyon jó szórakozás:P, meg beszélgettünk Zsóval és Juccal… Miután megérkeztünk, elindultunk a Latin negyedbe, a nagy francia vacsorára… Még volt fél óránk, és megbeszéltük, hogy a busz 10re jön értünk… A szabadidőben nézelődtünk, sétálgattunk, vásárolgattunk, kerestük a Horgászó Macska utcáját, de nem találtuk…Végre vettem táskát, mondjuk jó drága volt, de járt hozzá egy kendő is, ami a Beué lett…Aztán a vacsi megint vicces hangulatban telt, kezdődött azzal, hogy három csajszi megint késett, többség leüvöltötte a fejüket, hogy rájuk vár a busz…, holott a busz qvára nem volt sehol, mivel csak tízre jött…, erre megyünk fel, ülünk le, Beunak sem volt helye, felhoztunk egy pótszéket, és nagytiszteletű többségnek sem jutott hely…Fogja magát, feleségével és két kislányával efyütt, és sértődötten levonulnak… Hát, úgy kell nekik… Nah hát a kaja nem volt vmi nagy szám, előételnek nekem kagyló, de az isteni volt, Beunak majonézes tojás, kb. egy darab, Zsófinak francia sali, Jucnak hagymaleves…, ebből a négyből lehetett választani…Utána provance-i fűszeres csirke, vagy gombamártásos pulyka…, nekem előbbi…, desszertnek meg fagyi vagy almás süti… De nagyon jó hangulatban telt a vacsora, sztorizgattunk, Beu elmesélte a bélszindrómás pasit…, meg nagyon sokat röhögtünk… Utána még szintén volt egy fél óránk a busz érkezéséig, séta a Latin negyedben…, utcazenészek és koldusok megtekintése…, meg ott festettek, karkötőket csináltak, amiből mi is rendeltünk, csak nem tudtunk visszamenni érte… Felszálltunk a buszra, és mentünk a Montmarte-ra…, Pigalle-on megnéztük az összes Sexshopot, éjszakai bárt, Moulin Rouge, etc…, amikben ez a környék bővelkedett…, itt volt a hét emeletes erotika múzeuma is… Leszálltunk és szembe velünk épp egy olyan Nightclub, aminek a neve egy híres történelmi hely nevére emlékeztetett, Jucékkal elkezdtünk röhögni, mikor megláttuk a Trianon clubot…:), aztán siklóval felmentünk a Sacré Coeur-höz, sajnos már be volt zárva, mert elmúlt 11. De azért a fontosabb dolgokat elmondta az idegenvezető, közben mondjuk Beuék beszéltek, és többség leüvöltötte őket…, hihetetlen rossz modorú és primitív idegbeteg az az ember… Később elmentünk a Festők terére, kaptunk fél órát…, én csináltattam 9 euróért ilyen kivágós izét, amit meg is bántam, mert nagyon rossz lett…, Beunak meg megengedtem, hogy csináltasson egy portrét, régi vágya…Erre odaállok elé, hogy hogy halad, és odajön egy srác, elkezd rajzolni… Hiába mondtam neki, hogy tényleg nincs rá pénzem, nem nagyon érdekelte…, mondtam, hogy ki kell fizetnem a húgom képét, ő csak rajzolt tovább…De tök aranyos volt, leszólta a Beu rajzát, mondta, hogy az enyém sokkal jobb lesz…, adtam neki 5 eurót, az össz pénzem…, jól elbeszélgettünk…, a kép, amit csinált sajnos nem hasonlít rám, de nagyon szép szemei vannak.., ki is tettem a szobám falára… Még páran csináltak karikatúrákat, volt ami nagyon jól sikerült…. Aztán lementünk a Montmarte-on, felszálltunk a buszra, és elindultunk a szállásra…
4. nap
ma egyébként, találkozom Diussal, érettségi szünet- tehát május eleje óta- először, szvsz szerintem, ha úgy alakul a dolog, el fogom mondani neki..., amennyire csak lehet, részletesen... Persze nem tom, h én hasonló helyzetben hogy reagálnék, mmint megbeszéled a bnőddel, h hosszú idő után először mentek el vhova, és arra számítasz, h beszélgettek, meséltek, meg úgy szóval azt csináljátok, amit szoktatok..., ehhez képest rád zúdít egy baromi bonyolult/komplikált, hosszadalmas történetet, ami ráadásul nagyon személyes, és nem tudsz mit kezdeni vele...
De azért úgy érzem, hogy neki tudnia kell, ha olyanok, akik sokkal távolabb állnak tőlem, mindent részletesen tudnak, még a levelet is olvasták, akkor azért neki is elmonom, ha mást nem, nagy vonalakban...
de majd szerintem úgyis leírom, h mi volt vele...
szóval...a Párizsi út..., megint fantáziadús a cím:P..., de most megpróbálom a lehető legrészletesebben leírni a francia utat, napról napra. Lehet, h nagyon élménybeszámoló-szerű lesz, de kell egy ilyen is, félek később nem fogok rá emlékezni, így jó, ha megvan...
1. nap
június 27.-hétfő, ezt csak most írom ide... Szóval a Jókai utcában aludtunk, mert vasárnap találkoztunk a Lindáékkal, ami mellesleg nagyon jó volt:), beültünk a Westendbe, fönt egy étterembe, asszem Karma..., és beszélgettünk... Megemlítendő, h előtte, mikor mindenki felment a lakásra,őriztem a csomagokat, és egyedül maradtam a kocsiban, felhívtam... Épp vmi helyen volt vki leendő munkatársával, és készült, m ment a Tamáshoz kaviározni:) ("...és majd jól seggbe fogom rúgni, hogy engem nem hívott!" <---Apu tegnap:)... szóval már egy hete nem hallottam a hangját.:( Lényeg, hogy este, miután eljöttünk, mert másnap a Lindáék is repültek haza, és vmi hajnali háromkor kellett kelniük, egyébként jó volt újra látni Bettit is, és meséltek kicsit Párizsról:)... már egész korán felértünk a Jókai utcába, még kinéztünk kicsit az ablakon, mert tűzijáték volt, aztán pakolgattam, mosakodtam, utána meg elmentem aludni, egyedül, a legkisebb szobában:S, meg a nagy izgalomtól egyébként is jó későn aludtam L... na és akkor reggel már korán lementünk, bepakoltuk a cuccokat, vettünk ki a bankból még eurót, aztán vettünk a pékségben kaját, de mivel egyeseknek ez nem elég reggeli:P, utána még bementünk az Andrássy Hotelbe is kávézni meg ilyenek... Renedesen, időre kiértünk Hősökre, a busz is ott volt meg minden, elbúcsúztunk, aztán fel is szálltunk... Nem sokkal indulás után kapom sms-t Orsitól: 'Nem vettek vissza a koleszba! most jött a levél! ennyit erről!'...Gondoltam, jól indul a párizsi út...:'(, gyorsan fel is hívtam még anyuékat, hogy sürgősen küldjék el a bizonyítványomat, ha nem akarják, h az utcára kerüljek.:D Aztán nemsokára megálltunk az első benzinkútnál, és fel is hívtam Orsit, elmesélte, hogy volt..., tényleg kirúgták, m meghúzták olaszból..., jogos mondjuk, de nem túl szépeket gondoltam Pistvánról....sajnáltam, valsz a Széna téri koleszba megy, de az mégiscsak egészen más, ő lett volna az egyik szobatársunk, mindig lehetett rá számítani, bármikor eljött velünk bárhova, nagyon kedves, jószívű és segítőkész volt, mindig meghallgatta minden problémánk, még ha nem is lett kitűnő a bizonyítványa, mert pl. a chatelés meg a vásárolgatás fontosabb volt neki a tanulásnál, elképzeltem, hogy jövőre tök jó háló leszünk... de hát ez van:S..., azért a telefonba megbeszéltük, hogy majd találkozunk, meg elmeséltem, hogy milyen volt Flóráéknál aludni..., mondtam, hogy majd küldök neki képeslapot, amit be is tartottam... Ott ennél a benzinkútnál megismerkedtem még Nóri barátaival, Andival, aki volt fazékos és oszttársuk volt, Annával,Jutkával és Nórival (Jutka és Nóri testvérek), és mindhárman Debreceniek, később velük beszélgettünk egész úton... A buszon előttünk Kati néni:P és Ila néni ültek, mellettük baloldalt többség és családja, róluk majd később, de jó hosszan:), mellettünk bal oldalt Andi és Anna, mögöttük Jutka és Nóri, mögöttünk pedig egy nagyon aranyos nő, talán az egész buszon a legintelligensebb, példamutatóan viselkedett, mellette kislánya, Zsuzsi, akit nagyon szépen nevelt. Az úton zenét hallgattunk, jó sok Norah Jones, Callas, Leslie, Garbage, RHCP, Chicago, utána olvastunk, sikerült kb. negyven oldalt a Büszkeség és balítéletből:), Bécsben megnéztük a Titanic-alakú T-mobile-t, aztán Németországban egy nagy székesegyházat, amit sajnos nem jegyeztem meg, de még Nürnberg előtt volt, ha jól emlékszem..., többször megálltunk benzinkutaknál.., legjobban a németországi WCzési módszer tetszett, egy embernek 50 centbe került a wczési jegy, amit kifelé menet levásárolhattál bármire az üzletben..., Beuval összedobva vettünk egy nagy körtét:)..., aztán a buszon sokat beszélgettünk a lányokkal, mindenféléről..., estefelé, mikor kezdett sötétedni, videóztunk, megnéztük a Kismenőt, aztán a Már megint egy dilis amcsi filmet, valamint a Jégkorszakot akartuk, de előbbit Kati néniék kikapcsoltatták:P, utóbbi pedig nem működött, így végül az Én, a kém-et néztük, amin elaludtam. 2.nap
Úgy egy körül érkeztünk Franciaországba..., meglepően jól aludtam, majdnem hat órát, és csak kétóránkét keltem fel, akkor is olyan 5-10 percre...:) Úgy hat körül megálltunk az egyik benzinkútnál, mosakodni, átöltözni, kiélvezni, hogy nemsokára Párizsban leszünk:), meg ilyenek... Reims elmaradt, mivel a vártnál sokkal korábban érkeztünk, és még nem volt nyitva a katedrális, de a visszaúton bepótoltuk... Már majdnem kilenc volt, mikor a busz kitett a Notre Dame körül, Párizsban hűde nagy a circultation így reggel-grand embouteillage-:D, sétálgattunk, akkor még nem volt annyira ismerős a hely, bementünk egy füvesített park szerűségbe, aztán arra a híres utcára, amin egy virágos nem tom minek álcázott, a földben öt emelet mély pláza/ bevásárlóközpont volt, de nem lehetett messze a Rivolitól, meg szerintem vhol az operanegyedben volt, m a pasas vmi olyasmit mondott, aztán L au Centre Pompidu, de nem be, csak nézelődtünk előtte meg a szökőkútnál..., utána az egyik hídon át elsétáltunk a szigetre, Notre Dame-hoz..., kaptunk szabadidőt, bementünk nézelődni, szégyelltem magam,mert tényleg csodálatos, de engem nem nyűgözött le annyira..., amennyire tudtam, körülnéztem, középen volt könyv, Beuval azt hittük vendégkönyv, és el is kezdett beleírni, aztán visszaolvastuk, és rájöttünk, hogy ilyen kérések a Szűzanyához vagy nem tom mi..., utána a Beu elment nézelődni, a stációkat, szobrokat, kiskápolnát..., én meg elkezdtem írni, persze Flórával kapcsolatos is, erre fölém hajol, h mit írtam, hadd olvassa el.., basszus, nagyon meleg helyzet volt..., idegesen mondtam, hogy nem, mennünk kell, nincs rá idő, holott még majdnem fél óránk volt, szegényke meg nem értette... Miután megnéztük a templomot, bár sajnos nem elég alaposan:S, még lementünk WCre, utána meg leültönk a Notre Dame elé tízóraizni.., erre megin' odajön hozzánk a cigány nő, ezzel a 'Do you speak English?'-sel, én hülye meg igent mondtam, m már elfelejtettem, mire megy ki a játék.., megint kezembe nyomta a gyűrött, fénymásolt papírját, amire kb. az volt írva zavarosan, de azért olvasható, nagy betűkkel.., hogy millyen beteg, meghalt a nem tom kije, terhes, a bátyja haldoklik, szánjuk meg pár euróval, vagy vmi iesmi..., hiába magyaráztam, hogy nincs nálam pénz, mellesleg tényleg nem volt apróm, a wc-s néninek is ötforintost adtunk...( mondjuk, szerintem nem tűnt fel neki:), de persze az a nő kéregetett, mondta, hogy adjunk fontot, váltani is tud..., miutána belátta, hogy felesleges törnie magát, leült mellénk másik két cigánnyal együtt, aztán elkérték a piánkat, gondoltuk, jobb lesz, ha odaadjuk..., cseréltek papírt, m az egyik pihent, így a másik nő lett a terhes a haldokló bátyjával...:S Na, gondoltam, még alig egy órája vagyok Párizsban, és kb. úgy érzem magam, mint a Deákon... Nem sokkal később találkoztunk a csoporttal, aztán tovább sétáltunk, Sorbonne tér, Pantheon, ahol tavaly a Gabival találkoztunk, nagyon nosztalgikus volt..., bementünk a Luxembourg kertbe, álmaim netovábbja ott üldögélni:-), megint kaptunk fél órát..., etettük a madarakat, látszódott a Montparnasse, megnéztük a szökőkutat... Kifelé, a kerítésen, egy nagyon megrendítő képsorozatot láthattunk, megint elgondolkoztam rajta.. Hihetetlenül jó képek voltak, élethűen ábrázolták az emberi kínokat, fájdalmat, szomorúságot, reményvesztettséget, szegénységet... Utána végigsétáltunk a Saint Michel boulevardon, persze így tele üzletekkel, kirakatokkal egész más volt, mint mikor beszökött az ősz, de visszaadta azt a hangulatot...
Most értem haza, találkoztam Diussal,még azt is le kell írnom, mert élményekkel teli volt.:) Ráadásul remélem, h ma sikerül sétálnom apuval, és talán ma kéne felhívni is...
Fáradok, érzem...:(, de folytatom:
Az egyik hídon dél körül találkoztunk Nórival, nagy vonalakban elmesélte milyen volt Sárinál, én pedig megpróbáltam felvázolni neki, milyen volt itthon, de még a buszban is folytattuk...Meséltem, hogy voltam Flóráéknál, és csináltunk képeket, mondtam, hogy majd megmutatom...Utána kitaláltuk, h metrózzunk, mert az mien nagy szám... Többszöri átszállás után megérkeztünk az Eiffel-torony közelébe, de még a jobb oldalra..., és mikor kiértünk, gyönyörűen látszott az egész Eiffel-torony, lehetett fényképezkedni... Itt megtaláltuk a tavalyi fotósunkat is, csak most nem képeslapokat csinált, hanem ilyen nagyméretű párizsi emlékképeket, mint például a Madam Tussaudban... Vettünk kettőt, egyet anyuéknak, én pedig Flórának, amit remélem hamarosan oda tudok neki adni... Mivel elidőztünk a képek készítésével, a csoport már rég az Eiffel-torony lábánál állt, mire mi elindultunk át a hídon... Utána még fagyit is vettünk, meg piát, mert tudtuk, hogy a sok lépcsőzés közben meg fogunk szomjazni. Aztán mindenki ment lifttel, de Annával mi gyalogoltunk, úgy az igazi.:) Nem is kellett olyan sokat sorban állni, még a három nagykárolyi lány is gyalog jött, valamint egy magyar csoporttal is találkoztunk, beszélgettünk egy pasival... Az első emeleten tartottunk egy kis pihenőt, Beuék elmentek a mosdóba, én addig leültem egy padra, a szakadt táskámmal (ami mellesleg a Jardin du Luxembourg-ban szakadt el, sajnálom, mert nagyon szerettem ezt a táskát...), nézegettem a képeket, ilyet egyébként még rohadt sokszor csináltam a párizsi út alatt is, hogy egyszercsak leültem a legromantikusabb helyekre, lásd Luxembourg vagy Tuilerák kertje, Montmarte, Sacré Coeur, és elkezdtem nézegetni a képeket, utána a hangulatgyűrűt, és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ő is itt lenne, és együtt fedezhetnénk fel a francia fővárost... Most még ránéztem egyszer a Beuval készült Eiffel- tornyos képre, azon gondolkodtam, h mennyire örülnék, ha az újdonsült húgom ilyet hozna nekem Párizsból...Hát nem tom, majd meglátjuk... Erre odajön egy tök édes kislány a szüleivel, hogy hol vettem ezt a képet..., úgy sajnáltam, hogy nem bírtam rendesen elmagyarázni, mert fogalmam sem volt a tér nevéről, csak annyit mondtam, hogy a hídon túl egy nagy téren...de most, hogy nézem, szerintem a Palais de Chaillot volt az..., utána nagy erőfeszítéssel fel a másodikra;), majd szintén szétnézés, gyönyörködés a tájban, akartunk fényképezni, erre észreveszem, hogy állandóan villogó E- betűt mutat a gép, és sehogy sem tudunk képet csinálni...,hoztuk a formánk, Párizsban az első nap elromlott a gépünk, úgy, hogy aztán az egész út alatt nem bírtuk megcsináltatni, pedig a szálláson ki is nyitottuk a filmet, csütörtökön a Montmarte-on pedig vettünk új elemet, de nem volt jó..., így képek nélkül jöttünk haza:(. A második után lifttel fel a harmadikra, külön kiegészítő jegy vásárlása, fél órás várakozás közben instant játékozás:), hányat mutatok, holdacska, szolmizációs szójáték, a többit csak azért nem, mert ahhoz több ember kell... A harmadikon megint nagyon-nagyon szép volt, bár kicsit szomorú voltam, hogy nem tudok fényképezni..., de amennyire tudtunk, körbenéztünk, bár hatalmas volt a tömeg... Lefelé megint várni kellett a lifttel, de addig megnéztük az országokat, és hogy a fővárosaik pontosan hány kilométerre találhatók...Mikor leértünk, még maradt negyed óránk, de mivel nem találtunk jó táskákat (az elszakadtam helyett kerestem, és venni akartam...), kajáltunk.Láttunk egy bódét, és vettünk Ice Tee-t meg egy croque- monsieur-t, végre igazi francia kaja, amiről már a France Euro Express 1-ben is tanultunk... 16:45-kor találkoztunk a csoporttal, elmeséltük élményeinket..., kisétáltunk a buszhoz, ami elvileg 5re jött volna értünk, de késett... addig elkezdett esni az eső, mi pedig beszélgettünk Zsófival, aki szintén fazékos, egyébként az egész csoportból Nóri, Zsófi, Flóra és én voltunk fazékosok, mi 9.a, Zsó és Flóra pedig 10.a, meg két volt fazékos, Andi és Eszter. Jól kibeszéltük a tanárokat, Cili, bnéni, Turcsányi; pedagógusok:D:D:D, aztán megjött a busz, felszálltunk, és mivel esett az eső, en plus un trés grand embouteillage, ja, két órát álltunk és még el is tévedtünk, megbeszéltük, hogy ma már nem jövünk vissza az eredeti, program szerinti Montmarte-i sétánkra, hanem azt valamikor bepótoljuk, most meg csak pihenünk a szálláson. Az úton még Nórival beszélgettünk, sokmindenről, legfőképp Kné tanítási módszereiről, és kicsit ki is parodizáltuk; pedagógusok:D:D:D, ugyanakkor megemlítettük, hogy mennyire jó tanáraink vannak, Pogáts a világ legjobb matektanárja, zimmermannál is csak erényeket soroltunk fel, mien rendes, jófej, etc. Persze ez Kate-nek nem tűnt fel.B-) Ja, és Beu ott aludt mellettem, én meg megmutattam Nórinak a képeket, erre majdnem akkor kinyitja a szemét, felnéz, megint meleg helyzet, mint megannyiszor az út alatt:S Nóri azt mondta, aranyos..., jó, nem is várok el többet, nem az ő nővére... Na, nemsokára megérkeztünk a Versailles melletti Premier Classe hotelbe, megkaptuk a kódokat, kipakoltunk, elfoglaltuk a szállást, ami, be kell valljuk, mérföldkövekkel jobb minőségű volt, mint a 'London melletti':P, tengerparti lakókocsink. Lefoglaltuk az ágyakat, hazaszóltunk, kifizettük a reggeliket, 24 euróért..., aztán kaptunk Ila nénitől egy kis meggyet meg diákcsemegét, utána pedig jólesően zuhanyoztunk... Mikor kész voltunk, nekiálltunk vacsorázni, ien füstölt sajt, biopászka, nekünk már nem maradt semmi kajánk, csak campigno és gumicukor, meg lementünk az automatából venni Ritter Sportot...Megtudtuk, hogy Andi a fél oldalára mozgássérült, szegény..., és neki is van egy nővére, csak ő 21 éves, de ő is az apukájától van, meg egy bátyja is...Mondta, hogy ő is mennyire szereti a nővérét, meg sokkal jobb és szorosabb vele a kapcsolata, mint a bátyjával. Mondtam, hogy az tök jó, és kérdeztem, hogy mégis milyen gyakran találkoznak. Erre ő: Hát, azért legalább havonta egyszer. Erre én tök meglepődtem, azt hittem legalább hetente, v iesmi...huh, én nem tom hogy bírnám ki, ha csak havonta találkoznék vele..., valsz, ha a születésemtől fogva ismerem, akkor természetes lenne... Utána a maradék kajával átmentünk Nóriék szobájába, ők is megkínáltak sajtosrúddal és muffinnal, eleinte beszélgettünk, Nóri mesélt még Tours-ról meg St-Avertin-ről, majd elkezdtünk instant játékozni:), kb. éjfélig a kézfogósat kivéve az összessel végeztünk...( ja meg akkor még nem ismertük a csúszpammot)
Mikor végeztünk és elálmosodtunk, átmentünk a szobánkba.
3.nap
Már megint nem fejeztem be tegnap… Most reggel fél tíz van, de megfogadtam, hogy addig nem állok fel innen, amíg le nem írok mindent részletesen. Még az út felénél sem tartok, és azt is le szeretném írni, hogy mi történt velem azóta, mióta hazajöttem… Szóval, 29.-e. Miután átmentünk a szobánkba, nemsokára el is aludtunk. Kati néni reggel módszeresen felébresztett:P, már nem emlékszem hánykor, de jó későn, és közli, hogy nagyon siessünk, tíz perc múlva legyünk lenn reggelizni, mert húsz perc múlva indulunk. Nem voltunk kiakadva…:), na mindegy…Ráadásul megint elég zaklatottan aludtam, hihetetlen nagy hülyeségeket álmodok mostanában, legtöbbször Flórával kapcsolatos, még szerencse, hogy utána mindegyiket elfelejtem… Lényeg, hogy eszeveszett kapkodás után, cuccal, mindennel együtt lerohanok reggelizni, csajszi mosolyogva bonjour-ozik, és kérdezi a szobaszámom… Erre én, hosszas gondolkodás után rávágom, hogy soixante-douze, ez rendben is volna, csak mi a 73masban laktunk, én meg, mivel egész este a Nóriéknál lógtunk, azért mondtam 72-őt, mert tök úgy maradt meg, mintha az lenne a szobaszámunk. Nem sokkal utána jön le Nóri, Zsó, Juc…, és mikor a csajszi kérdezi, mondják, hogy övék a 72-es…Erre csaj nem érti, mert hogy neki azt mondta már valaki más, és akkor rájöttem, hogy tényleg, miénk a 73-mas…, mondtam, hogy elnézést, a miénk 73-mas. Erre fószer beszól, mmint Józsi, hogy hát ez a mai francia oktatás, meg milyen szörnyű, hogy a gyerekek még a számneveket sem tudják megtanulni rendesen… Mondom bazze, annyira hülye azért nem vagyok, hogy ne tudjam megkülönböztetni egymástól a soixante-douze-t és a soixante-treize- t, egyszerűen csak úgy emlékeztem, hogy a 72-esben lakunk… Na, a mondatnak csak az utolsó részét mondtam neki, erre ő, hogy ja, így már egészen más a helyzet, persze cinikusan…:S Szóval így telt az első reggeli, első jelentős oltásom, és kivettem kb. nyolc bagettet, elkezdtük csomagolni szendvicsnek, hogy majd jó lesz az útra, mondjuk mindenki ezt csinálta. Aztán felszállunk a buszra, szokásos ’nem hiányzik senki?’ (Senki nem mondhatja azt, hogy senki:D, by:Micimackó)… Aztán kiderül, h három csajszi nincs meg, asszem pont Fruzsi, Melinda és Dominika…, Kate elfelejtette őket felébreszteni:P, többség kibukott, lényegtelen, hogy nem az ő hibájuk… Szvsz húsz perc késéssel indultunk, de nemsokára megérkeztünk Versailles-ba. Megint kaptunk időt, hogy alaposan körbejárjuk, amit meg is tettünk, bár a tükrök termét még mindig restaurálják , sikerült megnéznünk elég sok mindent. Most zavart nagyon először, hogy nem tudom pontosan a történelmi hátterét, biztos sokkal jobban élveztem volna, ha alaposabb, mélyebb ismereteim lennének. Itt végig Andival mentem, és elmondtam neki Flórát, elszóltam magam pontosabban:S, és így már el kellett mondanom. De nagyon megértő volt, és nem is hozta fel többet a témát. Szétnéztünk a suvenirek között (jaj, Nóri olyan aranyos volt első nap, mondjuk , hogy majd veszünk suvenireket, erre ő tök naivan kérdezi, h azok mik…:)) , aztán egy 50centes pisilés, és mivel még maradt időnk, gondoltuk lenézünk a néger árusokhoz, mert mindenki mondta, hogy itt milyen olcsón meg lehet kapni a cuccokat…, leporellót végül nem vettünk, mert nem tudtunk alkudni, de srác addig nem hagyott békén, még nem vettem meg a világító Eiffel-tornyát…, végül örültem a vásárnak, mert 3 euróra alkudtam, jó mondjuk adtam neki 5-öt, visszaad egyet és közli, hogy bocsi, de adott mellé még három kulcstartót, úgyhogy tök jó:). A kulcstartók egyébként az Invaldinusok dómja előtt a legolcsóbbak, világító Eiffel-t amúgy a Louvre előtt 8-ért árulta a pasi… Szóval, megvettük ezeket, és negyedre, a megbeszélt időpontra kiértünk. Mindenki azt hangoztatja, h mennyire nem késhetünk egy percet sem, erre úgy volt, hogy negyedre jön a busz, ott is voltunk pont időben…, Kati néni meg elkezd kiabálni, h ’mennyé’ má’, vegyé’ má’, occsó!’:D, szóval arra akart enkurádzsolni (bocs, ezt megin’ nem bírtam kihagyni:), hogy gyorsan fussunk még le kendőt venni a négerekhez, mert mien szép ajándék anyukának etc., és h mien olcsón megkapjuk. Nóriék le is mentek, én meg mondtam, hogy voltam lenn, de nekem nem tetszettek annyira azok a kendők, erre ő: ’Há’ nekem se’!’, grat:). Kérdezzük, hogy hova megyünk ezután, Kate: Nem tudom, de valami híres történelmi helyre, most így nem jut eszembe pontosan, Nórikám, te nem tudod véletlenül? Nóri: Nem a Louvre-ba? (mert tényleg úgy volt, hogy oda megyünk…) Kate: Nem, nem az volt az, valami T-betűs… TRIANON, hát ekkor aztán tényleg felment bennem a pumpa, nem kéne, hogy ennyire bosszantson az emberi butaság, és még ő a Pedagógus, neeem primitív:S, ez elszomorító. Lényeg, hogy a busz elvitt minket a gyönyörű kerten át, megnéztük a két Trianon palotát (wow, ez rímelt…), szóval jó alkalom volt Kate, Józsi és kicsit többség kibeszélésére.., deh Kate-en volt a hangsúly… Egyébként nagyon szép a nagy is, a kicsit sajnos nem tudtuk megnézni, pedig abban írták alá 85 évvel ezelőtt a sorsdöntő okmányokat, de ahogy látszik, Kati néninek 1920. június 4.-ről még ’halványan derengő gyöngyházfényű Nap’ fogalma sincs… Versailles után bementünk a városba, Kati néni nagy örömére fakultatív ebéd a Mc Donald’s-ban, az egyetlen hely, aminek a neve ismerős:P (na jó, ígérem, nem leszek már ilyen rosszindulatú, hogy jövök én ahhoz, hogy nálam 30 évvel idősebb embereket oltsak…:S) Volt egy szabad óránk a Rivolin, amit nagyon jól ki is használtunk, vásárolgattunk, és ebédeltünk a Mc Donald’s-ban, egy nőci kidobott az üzletéből, na jó, nem szó szerint, de elkezdett kifelé tolni… Vettünk pár mágnest, képeslapot, naptárat, Beu kendőket, én ’Parlez doucement je suis blonde’ topot:). Utána volt alig három óránk a Louvre-ban, mondanom sem kell, hogy semmire se volt elég, talán a Denon- szárnyat sikerült kicsit megnéznünk, meg ugye így egészen más volt, de hát hatalmas… Még a kertben is üldögéltünk egy kicsit. A piramisban mentünk le, nagyon szép volt, Nórival voltam, akit igazából ugye csak a Nagy Galéria érdekelt. Még megnéztük azt a szobrot, ami nagyon híres ókori, de már megint nem jut eszembe a neve, valamilyen Viktória, és nincs feje…, áhh ienkor úgy utálom magam, hiszen tudnom kéne, még Gyusszal is elemezgettük…Na mindegy. Nóri kicsit exibichionista, de én szeretem… Hömpölyög a tömeg a Nagy Galérián, fényképező turisták ezrei, ő meg fogja magát, és lefekszik Vitruvius-tanulmányban . Kár, hogy még nem tudok képet betenni, pedig azt biztos beraknám… Csak pár dolog hiányzott, a köré írható kör, hogy nem volt meztelen és nem volt férfi…Sebaj… Elképzeltük, hogy itt ölte meg Silas Jacques Sauniére-t, megpróbáltuk megkeresni a mosdót is, valamint az utcát, ahova kirepült a szappan, de sajnos nem sikerült. Kiderült, hogy a Monna Lisa-t áttették egy másik terembe, furcsálltuk, vajon mi célból… Már nem a Sziklás Madonnával szemben volt… Da Vinci-nek viszont nagyon kevés képét láttuk, talán a Keresztelő Szent János maradt meg legjobban, de szintén nagyon idegesített, hogy nem emlékeztem pontosan a könyv minden részletére, így nem tudtam felidézni, hogy melyik képet nézzem meg nagyon alaposan, melyikkel mi érdekesség van… Utána természetesen meg kellett néznünk a Piramist, belülről le is borultunk elé, annak ellenére, hogy én nem hiszek benne, de hát sokak szerint tényleg a föld méhében, örökre megpihent a csillagok alatt…Az az érzés, hogy lehet, hogy láttam a Szent Grált, és leborulhattam elé, hogy ugyanazt tettem, mint a rend tagjai, hogy részese lehettem, megpróbáltam hinni olyan eszmékben, amiért a világ olyan meghatározó személyiségei lelkesedtek, mint Newton, Botticelli, Victor Hugo vagy da Vinci… Megnéztük kívülről is, bár el volt kerítve, egy bokrokkal beültetett labirintus- szerűségben, de felálltunk és láttuk… A galambok rajta trónoltak, groteszk helyzet… Utána felmentünk a harmadikra, néhány képet láttunk a francia festészetből…, mindegyik bibliai témájú… Nóri kiakadt, milyen hímsoviniszta, Istent mindenhol férfiként ábrázolják… Jézus a jobb mellkasából vérzik, mondta Nóri, hogy úgy tartják, Jézusnak a jobb oldalon volt a szíve, ezért ábrázolják így, én erről most hallottam először…Mindenesetre voltak elég szürrealista, kubista képek is, néha gondolkoztam, mi zajlott le az ember lelkében, amikor ezt a képet megfestette, vagy mit akart kifejezni vele, milyen üzenete volt ezzel az utókornak… Még maradt egy kis időnk, de kijöttünk a múzeumból (milyen fura, ez a múzeum szó nekem pár képet vagy szobrot jelent, mint például egy kisebb helytörténeti múzeum, vagy mint nálunk a Kálmán Imre, nem pedig egy bejárhatatlan, végeláthatatlan labirintust…), szóval kijöttünk, mert féltünk, hogy eltévedünk, és leültünk a Tuilerák kertjében, ahol megírtam a képeslapot Flórának. Nóri segített, mondta, hogy írjam azt, milyen jó lenne, ha itt lennél…, meg ilyenek… Mint már említettem, tényleg nagyon jó lett volna, elképzeltem mennyire jó lenne egyszer vele is utazni valahová, bárhová…, ohh egyszer nagyon szeretnék…
Mostmár kicsit belehúzok, mert már kb. két napja ezt írom, túl részletesen, és nem akarom azzal tölteni a drága időm, hogy nyáron benn döglök a lakásban, és blogot írok, ahelyett hogy kiélveznék minden pillanatot, a napon sütkéreznék… Még a városba is be akartam menni…, megpróbálom viszonylag gyorsan… Szóval a Louvre után 5kor találkoztunk a csoporttal…, felszálltunk a buszra… Persze asszem két nő elkésett, na itt jött többség első jelentős kiborulása… Felszólal, hogy a többség/ az egész busz nevében beszélek, holott nem beszélte meg senkivel, max a feleségével meg Kate-ékkel…, és hogy ez az állapot tűrhetetlen, hogy képzelik magukról, és még röhögcsélnek is, máskor itt fogja hagyni őket a busz, és mehetnek a maguk útján tömegközlekedni etc., az ő drága idejét csak ne rabolja senki…, nem azért fizetett…, mintha ő lenne itt az überállat, vagy nem tom.., és az a modor, a hangerő, ordénáré módon… Na aztán mentünk hajókázni a Szajnán, egy órás hajóút volt, az Eiffel-torony körül indult, és nagyon sok nevezetességen végighaladt, csináltak képet is, a végén meg lehetett venni egy ilyen bódéban, de mi nem kértük, 10 euróért… Az út alatt minden hídon meg ilyen szigeten integettünk az összes embernek…, néhány jófej vissza is integetett…, ez nekünk nagyon jó szórakozás:P, meg beszélgettünk Zsóval és Juccal… Miután megérkeztünk, elindultunk a Latin negyedbe, a nagy francia vacsorára… Még volt fél óránk, és megbeszéltük, hogy a busz 10re jön értünk… A szabadidőben nézelődtünk, sétálgattunk, vásárolgattunk, kerestük a Horgászó Macska utcáját, de nem találtuk…Végre vettem táskát, mondjuk jó drága volt, de járt hozzá egy kendő is, ami a Beué lett…Aztán a vacsi megint vicces hangulatban telt, kezdődött azzal, hogy három csajszi megint késett, többség leüvöltötte a fejüket, hogy rájuk vár a busz…, holott a busz qvára nem volt sehol, mivel csak tízre jött…, erre megyünk fel, ülünk le, Beunak sem volt helye, felhoztunk egy pótszéket, és nagytiszteletű többségnek sem jutott hely…Fogja magát, feleségével és két kislányával efyütt, és sértődötten levonulnak… Hát, úgy kell nekik… Nah hát a kaja nem volt vmi nagy szám, előételnek nekem kagyló, de az isteni volt, Beunak majonézes tojás, kb. egy darab, Zsófinak francia sali, Jucnak hagymaleves…, ebből a négyből lehetett választani…Utána provance-i fűszeres csirke, vagy gombamártásos pulyka…, nekem előbbi…, desszertnek meg fagyi vagy almás süti… De nagyon jó hangulatban telt a vacsora, sztorizgattunk, Beu elmesélte a bélszindrómás pasit…, meg nagyon sokat röhögtünk… Utána még szintén volt egy fél óránk a busz érkezéséig, séta a Latin negyedben…, utcazenészek és koldusok megtekintése…, meg ott festettek, karkötőket csináltak, amiből mi is rendeltünk, csak nem tudtunk visszamenni érte… Felszálltunk a buszra, és mentünk a Montmarte-ra…, Pigalle-on megnéztük az összes Sexshopot, éjszakai bárt, Moulin Rouge, etc…, amikben ez a környék bővelkedett…, itt volt a hét emeletes erotika múzeuma is… Leszálltunk és szembe velünk épp egy olyan Nightclub, aminek a neve egy híres történelmi hely nevére emlékeztetett, Jucékkal elkezdtünk röhögni, mikor megláttuk a Trianon clubot…:), aztán siklóval felmentünk a Sacré Coeur-höz, sajnos már be volt zárva, mert elmúlt 11. De azért a fontosabb dolgokat elmondta az idegenvezető, közben mondjuk Beuék beszéltek, és többség leüvöltötte őket…, hihetetlen rossz modorú és primitív idegbeteg az az ember… Később elmentünk a Festők terére, kaptunk fél órát…, én csináltattam 9 euróért ilyen kivágós izét, amit meg is bántam, mert nagyon rossz lett…, Beunak meg megengedtem, hogy csináltasson egy portrét, régi vágya…Erre odaállok elé, hogy hogy halad, és odajön egy srác, elkezd rajzolni… Hiába mondtam neki, hogy tényleg nincs rá pénzem, nem nagyon érdekelte…, mondtam, hogy ki kell fizetnem a húgom képét, ő csak rajzolt tovább…De tök aranyos volt, leszólta a Beu rajzát, mondta, hogy az enyém sokkal jobb lesz…, adtam neki 5 eurót, az össz pénzem…, jól elbeszélgettünk…, a kép, amit csinált sajnos nem hasonlít rám, de nagyon szép szemei vannak.., ki is tettem a szobám falára… Még páran csináltak karikatúrákat, volt ami nagyon jól sikerült…. Aztán lementünk a Montmarte-on, felszálltunk a buszra, és elindultunk a szállásra…
4. nap
posted by dramalokni @ 2:38 du.
1 Comments:
At 2:39 du.,
orshe.x said…
hi
hú amint lesz időm, ezt végigolvasom, mert kíváncsi vok... tudom, ezért érdemes volt írnom, namindegy:P
üdv
orshe
Megjegyzés küldése
<< Home