Every exit is an entry somewhere

jaja.., fő az optimizmus és a pozitív világszemlélet! Mondjuk most megin' qvára nem vok optimista hangulatomban..., deh kell 1 cím...

A tegnapihoz hozzáfűzém, h nem 4 nappal kevesebb mint 1, hanem 4 nappal kevesebb mint 2 hónappal a 16. szülinapom előtt...ez nyomtatási hiba volt...
Aztán: rájöttem, h József Attila Flórája nem is senhal, legalábbis szerintem,m szerintem tényleg Flórának hívták, bár nem tom...
Aztán, a novelláról ne is beszéljünk:(... qva xar lett..., megin' megbántam, h felraktam, mondjuk ez várható volt.., deh megpróbálok nem rágódni tovább ezen. Próbáltam, h ien tipikus 'én-novella', ami ugye az egyes szám első személytől különleges erőt kap. (mint pl. a Sorstalanság), deh például, ha mondjuk úgy kezdesz egy novellát, h 'Öngyilkos leszek.', akkor már valamilyen szinten nem is érdemes elolvasni, mert tudod, hogy úgysem fog meghalni...
Na mindegy.

Tegnap este akartam még írni, de aztán nagyon fáradt is voltam, meg néztem a Nagy Könyvet is, és mikor bekapcsoltam a gépet, rátaláltam bizonyos dokumentumokra... Benéztem a könyvtárakba, m kerestem a zenéim meg a képeim, aztán az egyikben ien mindenféle pszichológiai analízis volt, vagy mittom én, és elkezdtem olvasgatni.. en plus felhasználónév: flora, szvsz kész... Lényeg, hogy van pár alkönyvtár, amiknek a felét nem lehet megnyitni, deh az egyikben /diagnosztika/ hosszasan elmerültem...Elolvastam egy 16 oldalas interjút vmi Izával, mondjuk nem az egészet, de nagyjából..., aztán ennek az elemzését, utána vmi Krisztinával, annak is az elemzését- mondjuk ezekbe csak beleolvastam, m már nem volt energiám...:s, még beleolvastam vmi A szellem a gépben című dokumentumba, ami a terápiás közösségek mappában volt... aztán vmi frankfurti szociálpszichológiai nem tom mibe, ami mellett pornófilmek voltak...--ezt nem tudtam nagyon mire vélni...:S
wow, most találtam a tapasztalatok összefoglalása címen egy szemináriumi dolgozatot, amire rá van írva, h Milán Flóra..(mondhatom, apu baromira elővigyázatos..., lehet, h csak én olvasom, m direkt kerestem, deh azé' akkoris a Beu szobájában van..), nah csak két oldal.., akkor most ezt elolvasom... a többit majd később...

Később: elolvastam...vmi TAT, ami szerintem vmilyen ien tipikus pszichológiai teszt, hasonló mint például a Szondi-teszt...(/me baromira ért a pszichológiához...:), ezért nem is nagyon akarok belemenni, deh lényeg, h azzal a csajszival csinálták, akinek az interjúját olyan hosszasan olvasgattam..., Izabella..., m a másik vmi Krisztina volt, aki cukorbeteg és 47 éves, és a nővérével lakik egy házban, és kórházban volt.. meg ilyenek.., ez tökre érdekel, de most nem olvasom el, m már így is nagyon fáj a szemem.
Lényeg, h a másik lány, a 23 éves Iza is ien tipikusan olyan, aki pszichológushoz jár. Igazából persze nincs semmi túl komoly baja..., csak ilyen általánosan nem találja a helyét a világban, meg az apja alkoholista, aki láthatólag távol áll tőle, az anyját is most kezdik érdekelni az ien túlvilági dolgok, m eddig fizikai munkával foglalkozott,v nem tom..., aztán ő ugye a legkisebb, m a nővérei 10 meg 4 évvel idősebbek nála, akkor nem kívánt gyerek, és nagyon korán önálló lett...szóval csupa olyan dolog, amit túl lehet élni, mint azt, h én például beszorultam a szülőcsatornába, és most állítólag emiatt vagyok klausztrofóbiás..persze, ha mindent bevennék, amit mondanak az orvosok,pl. az erősen depresszióra hajlamos személyiségemmel kapcsolatban, akkor már rég öngyilkos lettem volna.
Na ez a lány vmi 37 éves, nős, többgyermekes tanárába szerelmes..., mondjuk amit leír, azt nem tom mennyire lehet szerelemnek nevezni... Néha úgy tűnik, h egyáltalán nem érett, felnőttes gondolkodású, igaz, csak 23 éves... és csak jobban meg szeretné ismerni magát, a világot, épp ezért szerintem eléggé hisz pl. az asztrológiában meg ilyenekben, nem akar elszalasztani egy lehetőséget sem. Nekem még az derül ki, hogy mintha azt érezné, hogy nem kapott elég szeretetet, törődést, odafigyelést (épp ezért nem hisz a házasságban, és még nem kész a gyerekvállalásra...), meg mintha néha kicsit ez a 'én csak egy szürke egér vagyok, akit senki nem vesz észre' érzése lenne... Na mindegy, én igazából inkább a kérdéseket néztem, hiszen Flóra érdekelt..., elég ofotért volt, de azért kellően objektív, meg így inkább csak hallgatott és odafigyelt, szóval nem mondott semmi személyeset, ahogy kell, de azért nem olyan görcsösen ragaszkodott a teljes személytelenséghez, mint az a nő, akinél én voltam... az elemzése is nagyon jó volt..., nem túl szubjektív, de azért benne volt a véleménye...
A csaj stílusa zavart nagyon engem, ez a rengeteg kötőszó, hogy és, meg, mittom én, meg ilyesmi.. meg a nevetgélések, mintha zavarban lenne, vagy nem tom... Félek, h én is kezdem átvenni a stílusát...áhh..:S
Igazából ha így kívülállóként nézzük, akkor olyan, mintha két barátnő beszélgetne, de az egyik csak kérdez, a másik meg csak mesél.., az életéről, a gondjairól...
De egy csomó minden engem is gondolkodásra késztetett.., pl. ezen már eddig is több órát gondolkodtam, de most megint felemerült...: "A karmától függ személyes sorsunk, ez a természetnek azon törvénye, amely szerint azzá leszünk, amit gondolunk vagy cselekszünk."
Hihetetlen, hogy egy mondaton, vagy egy fél mondaton több órán keresztül lehet gondolkozni, és még akkor sem biztos, hogy jutsz valamire..., mondjuk nem is vagyok nagyon otthon a bráhmanizmusban.Meg ezt most nem fejteném ki, mert sajna nincs annyi időm...
De azon is gondolkodtam, hogy nem csoda, ha néha úgy érzem magam nála, mint egy pszichológusnál..., mert lehet, hogy nem lehet teljesen kötetlenül beszélgetni, mert pl. mondok valamit, amiről vmire asszociál, amiből fel lehet állítani egy pszichológiai analízist. Mert mondjuk már én sem tudok úgy vizsgálni egy beszélgetést, hogy később nem gondolkozzam azon, hogy megvolt-e minden kommunikációs feltétel, nem lépett-e fel kommunikációs zavar, ha igen, mi váltotta ki..., elérte e a kommunikáció a célját, mik voltak a fő- és mellékfunkciói...
Na, mostmár egyre jobban érdekel a pszichológia.
Mondjuk fura, hogy Flóra már tizenöt-hat évesen Freud-ot olvasott, ezt beszéltük Zsófiékkal is..., akkor biztos nagyon érdekelte...
Majd biztos elolvasom a további elemzéseket, meg az interjút.., ha már lesz elég energiám..., tényleg érdekel...

Lényeg az, hogy tegnap este, a vacsorán, mikor ott jópofiztam a rokonokkal..., megint eléggé rossz hangulatomban voltam.., mondjuk szerintem nem ilyen melankólia meg letargia, csak szimpla kedvetlenség.
Teljesen ez..egyébként imádom Tóth Árpádot..., és megint itt a példa, hogy alig tíz sorral mennyi mindent el lehet mondani:
Tóth Árpád: Meddő órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én,én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Még iszonyatosan sok mindent le akartam írni... De sajnos mennem kell pakolni..., idén utoljára:)
Remélem holnap... Akartam írni az álmaimról, arról, hogy tegnap mennyire más voltam..., a vacsorán, nem kértem piát, 'enkurádzsoltam' aput (bocs, deh ezt muszáj volt;)), hogy engedje el a Beut spagiba, ilyet még soha nem tettem!..., akartam írni arról, hogy eddig mennyire sokszor volt nagyon nehéz tartani a számat.., az apró, kis elejtett megjegyzések..., hogy mi volt ma a mamáéknál...
Annyi minden van még bennem... Úgy elszállt az idő, egész délután itt ültem a gép előtt...

"Akkor szeress, mikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá."