Ami nem öl meg, az megerősít.

Amibe nem halsz bele, attól csak megerősödsz...

Lehet, hogy tényleg így van ez...
Kicsit kettős meg groteszk, h pont most, így egy betegségből kilábalófélben írom ezt...
Tegnap nagyon rosszul voltam..., annyira utálok beteg lenni, főleg ez..., a rossz közérzet, qvára nem tucc csinálni semmit, mert nincs elég erőd..., pdig oan szívesen olvasnál, lennél a barátaiddal, tévéznél, annyi minden lenne benned amit ki kellene írnod magadból..., de egyszerűen semmi sem megy.
Tényleg nagyon-nagyon sokmindent ki akartam írni, de ez ma megint nem fog menni..., nemsokára megyek ToMatba, szerintem rám fér..., még ha nem is teljesen gyógyultan, itthon úgysem tudok semmit csinálni, remélem hamarosan újra a régi leszek...:s
Képet is akartam berakni, deh az nálam elég bonyolult művelet :P, nah majd eccer!

Tegnap lefeküdtem már kb. 6kor, mondjuk egész nap csak az ágyban feküdtem..., de lényeg, hogy annyira gyenge voltam, hogy nem tudom mikor, talán félálomban, igazából nem látom pontosan, hogy álmodtam-e, vagy a valóságban gondoltam, hogy ez az utolsó éjszakám, meg fogok halni..., nem először gondoltam ezt, de most valahogy olyan erős volt, nagyon közeli...
Emlékszem, úgy éreztem, hogy bekopogtat apu, én meg próbálom meggyőzni magam, hogy nem félek a haláltól, ennek be kell következnie, ennyi volt az életem, de szép volt..., azt sajnálom, hogy csak három hete ismerem... El akartam búcsúzni mindenkitől, kértem aput, valahogy intézze el, hogy el tudjak búcsúzni Flórától, utána már csak egy erős kéz szorítására emlékszem, és, hogy ott ült az ágyam mellett, és sírtunk...
Szerencsére reggelre egy picit jobban lettem, bár még mindig nagyon nem szeretem ezt az állapotot...
Ja persze, és megint kísértenek az álmaim...
Iszonyú sokszor álmodtam már Flórával..., tegnap például azt, h ott ültem a konyhájukban és ő meg számolt és mondta, hogy az, amit a múltkor fogyasztottam (sali, puding, ital, villany, víz) összesen 3280 forintba kerül, de mivel én a húga vagyok, féláron adja, csak 1640 forintot kell fizetnem. Kérdezte, hogy most oda tudom-e adni. Mondtam, hogy persze, és oda is adtam, gondoltam, nem akarok ingyenélő lenni..., csak ugye ez a mód volt furcsa, mert olyan pénz szaga volt az egésznek, mondtam apunak, ő meg persze nagyon leb*szta Flórát, hogy hogy képzeli, hogy pénzt kér egy gyerektől. Nem tudom, furcsa álom, jó, persze tényleg nem várhatom el, hogy ingyen aludjak náluk, viszont, ha most emiatt nem fogom felhívni, akkor megint magamra fogok haragudni... Sokkal jobb lenne, ha én is meghívhatnám őt, hozzánk vagy a mamáékhoz vagy valahová. De ez az álom biztos nem fog valósággá válni.
Még régebben is nagyon sokat álmodtam vele, de azokra már nem igazán emlékszem.
A mai volt még furcsa...Azt álmodtam, hogy valahogy kiderült (persze nem ilyen ceruzás levelek útján), hogy apunak volt még egy előző felesége, és tőle van még egy gyereke, 24 éves, a Trudiék büféjéban dolgozik, és az volt a neve, hogy Ádám Szilvia. De rá egyáltalán nem voltam kíváncsi, őt anyu sem ismerte, apu meg teljesen természetesen mondta, hogy volt idő, amikor a hét egyik felében velük lakott, a másikban meg velünk. Eléggé ki voltam, meg egy csomó kérdés járt a fejemben, gondoltam, mostmár nem érdemes titkolózni, ha ezt a Szilviát már mindenki tudja, Flórát is elmondhatnánk nekik. Kicsit úgy éreztem, hogy van két nővérem, akik tizenhat évig gyakorlatilag magasról lesz*rták, h mi van velem. Fel akartam hívni Flórát, hogy ő tudott-e erről a csajról, de felébredtem. Viszont az egész nagyon valóságszerű volt, mintha tényleg megtörtént volna.
Reggel azon gondolkodtam, hogy milyen lenne, ha ezt most elmesélném anyunak, végül is nem az igazat álmodtam meg, csak egy Ádám Szilviát (nem tudom miért, de határozottan emlékszem a nevére)...Szóval nagyon olyan Hamlet egérfogó-jelenet szitu lenne, ki tudja, mi jött volna ki belőle. Végülis úgy is simán álmodhattam volna ilyet, hogy nem tudok a Flóráról, és lehet, hogy anyu úgy reagált volna, hogy elmondja az igazat...Bár ezt kétlem.
Sosem tudom meg..., nem mertem elmondani... Túl óvatos voltam, túl elővigyázatos.

Még rengeteget szerettem volna írni, de sajnos mennem kell.
Majd valamikor...