Puthya blogja

a blogot akkor kezdtem, mikor kiderült, hogy van egy nővérem, azóta írom...viszonylag soxor.Változó, egyszer fenn, egyszer lenn! C'est la vie. :)

vasárnap, június 26, 2005

No woman no cry...

Már megint csak a kell egy cím esete....
Egyrészt ez megy a fejemben, másrészt most olvastam egy cikket Bob Marleyről, a reggae koronázatlan királyáról...:)

Szóval..., nagyon rég nem írtam, és most is vagy alig fél órám van...,m ugye Pest, hnap Párizs...:D:D:D

tuti megint nem tudok kiírni magamból mindent, de valamit muszáj..., nem akartam úgy elmenni...

volt ToMat, nagyon jól éreztem magam, tök jó volt, hajókáztunk Balcsin, sokat fürödtünk, mászkáltunk, sétáltunk a városban is..., voltak fenn nálunk, majdenem mindenki, kicsit para vtam, féltem, vki elszólja magát... nahde titkolózás és pletykásság átka/velejárója..., huh de paradox volt.., persze én nem nevezném pletykásságnak, ha elmondom a barátaimnak, ráadásul rólam van szó...
Na mindegy, ma is elég fáradt vagyok, és nem jutnak eszembe a dolgok...
Sokat gondolok rá, még mindig túl sokat..., de még mindig nem szeretném siettetni az időt, h normalizálódjon a helyzet, m az nagyon rossz, mmint az idő siettetése.:P
Remélem, a szülinapunkig is még nagyon hosszú idő fog eltelni, és tartalmas lesz a nyár...
Néztem neki könyveket, h mit vegyek..., találtam is nővéreset:), de a könyvesboltban még nem láttam..., remélem megtalálom...
Ja, ugye csütörtökön megint nála aludtam, és megint nagyon boldog voltam:), találkoztam egy barátjával, Dáviddal, aki nekem nagyon szimpatikus volt, úgy amblock (huh, de nem szeretem ezt a szót...), így a merevségével együtt,(rák, mint mi, m 24-én volt a szülinapja, mint Matyinak) meg mindennel, amellett nagyon jó pasi is:). A Szimpla Kertben voltunk, ez meg húde tapasztaltan hangzott:), holott ien helyen Pesten most jártam először... (Ma nem tok értelmes magyar mondatot alkotni:S) Aztán ott volt egy havija is, Ábel, eléggé elvont srác szerintem, vhogy nagyon déja vuem volt vele kapcsolatban, nem tom miért... Aztán sétáltunk hazafelé (az ő lakása felé), és kétszer is megállítottak így a pesti éjszakában.., ien Do you speak english?-sel...
Mostmár nem írom le olyan részletesen, de utána még este (éjszaka) elolvastam anyu levelét, amit írt Flórának...egy csomó dologban hasonlít Flóra anyukájára..., ezt az elemzést most nem szeretném részletezni, mert negyed óra alatt nem tudnám.., de valami fájt, és megint az az üresség-érzet...Meg már úgy érzem, h mostanában apunak is túl sok mindent mondok el, olyat is, amit nem szeretnék, Flórával kapcsolatban is... és egy csomószor rászólok magamra, h: 'Oldd már meg egyedül, elég önálló és felnőtt vagy hozzá, nem?', nem tudom minek a hatására, de mostanában kezdem azt érezni, hogy egy gyerek vagyok, aki már nagyon szeretne felnőtté válni, és folyton azt hangoztatja, hogy ő már felnőtt..., és ez nagyon rossz, ennél már az is jobb volt, amikor azt hittem magamról, hogy felnőtt vagyok... na mindegy, ezen szintén nem szeretnék/ nem tudok most filózni..
Oooo, és pénteken kimentem vele Csepelre...Csepelidóri Csepelen:)), rulz;)..., és olyan jó volt..,HÉVezni..., megmutatta a kórházat, és tök jó volt (már amennyire egy kórház jó...(?)), és egy kiscsajt is.., szegényt sajnáltam..., 14 éves, nem köti le igazán semmi, így pl. olvasni sem szeretne, és ott van egyedül a kórházban, távol a szüleitől, idős nénikkel egy kórteremben..., átéreztem mennyire unja magát, szerintem nem pszichológus kellene neki, hanem társaság, főleg gyerekek...
Aztán elköszöntünk..., ki tudja, mikor találkozunk megint..., és HÉVeztem visszafelé..., megálltam sétálgatni Borároson, aztán mentem Örsre, és rájöttem, h mennyire szeretem Pestet, és mennyire szeretek itt lenni..., mondjuk főleg Vele...
Vásárolgattam az Árkádban, és egyszercsak, mikor mentem a mozgólépcsőn, megint mély ürességet éreztem...Mert azon gondolkoztam, amit este mondott a Flóra, és nem nagyon foglalkoztam vele, de most eszembejutott..., h a mostohatestvéreivel sincs túl sok élménye..., csak közösen utált ünnepi vacsorák.. én pedig mennyire szerettem volna vele is pár közösen utált vacsorát..., mondjuk én viszont nagyon szeretem az ilyen családi vacsikat, később megvan az a nosztalgikus hangulatuk....

most nem bírok többet írni...

mennem kell, Párizs után re...:))