Párizsi út II.
Na az utolsó három napot még röviden összefoglalom, így is egy külön bejegyzésbe tettem, aztán megyek, mert tényleg nem blogírással szeretném tölteni a nyaram.:S A negyedik nap volt a legfüggetlenebb, kilenc körül kitett minket a busz a Concorde téren, és mondták, hogy fél kilencre legyünk itt. Beuval nyakunkba szedtük a várost, az Orsay- ban voltunk pár órát, de szintén nagyon keveset láttunk belőle, pedig imádom az impresszionistákat, a neoimpresszionista képtárat viszonylag alaposan megnéztük, de a fölső szinten lévő kedvenc festőim impresszionista képein már csak gyorsan végigszaladtunk, a pre-impresszionistákra meg már tényleg nem maradt idő…, hogy csak a képeket említsük… Ismét nagyon-nagy, meghatározó és maradandó élmény volt látni azokat a fantasztikus műalkotásokat…Aztán kimentünk, esett az eső, vettünk gofry-t meg palacsintát, és ettünk.
Huh, most nagyon lefáradtam,nem bírok többet írni... Inkább bemegyek a városba, ha lesz kedvem, folytatom... (Ki tudja, mikor...?)
most kedd este van, újra megjött a kedvem a blogíráshoz:). Megpróbálom röviden és lényegretörően befejezni a párizsi utat. Szóval az Orsay után kerestünk egy postát, hogy feladhassuk a képeslapokat, kb. 5 embertől megkérdeztük, mire egy néni végre elvezetett minket, vhova jó messzire, sok utcát meg háztömböt bejártunk. A lapok feladása után nagyon nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, megláttunk egy metrómegállót, gondoltuk miért ne menjünk el Pigalle-ra. Vettem hat jegyet, gondoltam a nap során még szükségem lesz rá, és Beuval ketten belógtunk egy jeggyel:), aztán felmentünk Pigalle-ra..., végigsétáltunk, megnéztük az összes kirakatot, hullafáradtak voltunk, úgyhogy valahol Anvers körül beültünk kávézni.... Így koradélután kávézgatva Párizsban tök úgy éreztük magunkat, mintha őslakos franciák lennénk, jó érzés volt..., főleg, hogy az idegenvezető is csak úgy emlegetett minket, hogy a 'párizsiak':D. Aztán még néhány bolt, ruhák, cipők- megbántuk, hogy nem itt vásároltunk-, majd felmentünk végre a Montmarte-ra, mindig is erre vártam... Leültünk a Sacré Coeur elé, kilátás gyönyörű..., egész végig azon gondolkodtam, hogy milyen hálás vagyok, hogy eljuthattam ide, aztán bementünk a templomba... Ránk köszönt egy magyar csajszi, elbeszélgettünk velük, kiderült, hogy a Paulo Coelho- féle zarándokútra mennek, furcsálltam, sosem tartottam teljesen normálisnak azt, aki elindul az ilyenen, nem tom, oan túl spirituális, de túlságosan mesterkélt, olyan Paulo Coelho-s, aki tök középszerű... Egyébként a Sacré Coeur-ben nagyon sok magyar volt, lépten-nyomon összefutottunk velük..., utána leültünk az oltár, meg a Szűzanya szobra elé imádkozni, persze beszélgettünk és röhögcséltünk, nagyon modortalannak éreztem magam... Valahogy úgy éreztem, nem tudom, miért, talán egyrészt mert déja vu-m volt a két lánnyal kapcsolatban, és azonkívül is elég furcsa érzéseim támadtak, hogy el kell mondanom... Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe, de elmondtam Beunak az igazságot a származásunkról...-ez meg hűdenagyon titkosan hangzott-, nem tudom, miért egy katolikus szentélyben kellett közölnöm vele, hogy félig zsidók vagyunk, és szegény persze kiakadt, nem is azon, hanem, hogy ezt tizennégy évig miért kellett eltitkolni. Nem tudom, mit fog szólni, ha megtudja Flórát, ambivalens vagyok ezzel kapcsolatban, és hatalmába kerít valami leírhatatlan, fojtogató érzés, ha erre gondolok. De ezekről majd később, hosszan, egy másik fejezetben... Szóval utána felmentünk a Sacré Coeur legtetejére, a bástyára, egy keskeny, meredek csigalépcsőn, képesek voltunk ezért kidobni fejenként öt eurót.:S De jó volt, nem bántam meg..., gyönyörű kilátás egész Párizsra, meredek, olyan igazi középkori, romantikus... Erre ott fent éppen arról beszélgettünk, hogy mennyire jó, hogy alig vannak magyarok, most simán mondhatnánk ilyeneket, hogy 'hülye, baromarcú állat...', ebben a percben felénk fordul egy középkorú nő és pasi, és viccesen megjegyzi, hogy 'ejnye, hogy beszélnek ezek a magyar lányok...':P. Utána lementünk, és ültünk még egy kicsit a Montmarte-on, kiélveztük, hogy itt lehetünk, megettük a reggeli bagettünket... Aztán elsétáltunk a Festők terére, és sokkal jobban körülnéztünk, így a napsütésben, mint előző nap. Többször végigsétáltunk, alaposan szemrevételeztünk, minden portrét, karikatúrát, megjegyzéseket fűztünk hozzájuk... Aztán lesétáltunk a metró felé, de megint elkezdett esni az eső, így minden boltba behúzódtunk, nézelődni... Aztán a metróba megint megpróbáltunk egy jeggyel belógni, de most nem jött össze, mert elkaptak..., eleinte próbáltunk úgy tenni, mint aki nem ért semmilyen idegen nyelven, de sajna a pasi olyan egyértelműen magyarázta, hogy menjek vissza, vegyek egy jegyet 1.40-ért, és úgy jöjjek be, hogy muszáj volt megtennem... Aztán ugye a sok plakát ott hirdeti, meg az idegenvezető is mondta, hogy mennyire jó, egy jeggyel be lehet járni egész Párizst, hogy gondoltuk, akkor ingyenmetrózgatunk egy kicsit, és direkt a rosszra szálltunk fel...., utána direkt a rosszra szálltunk át, és ülök ott révetegen, erre mellettem Beu felsikolt, h 'nézdd, ott a Saint-Sulpice!'..., és tényleg, megnéztem a térképen is, megvolt, elhatároztuk, hogy muszáj elmennünk...Úgyhogy addig ültünk a metrón, amíg oda nem értünk...Felmentünk, nézegettük az ilyen tök hangulatos könyvárusokat, akikről már Kné is mesélt, meg hozott képeket, aztán már alig vártuk, hogy belépjünk a templomba. Meglepő volt, de nemcsak a könyv miatt, nekem egész Párizsban ez a székesegyház tetszett a legjobban, sokkal jobban, mint a Notre-Dame.Annak ellenére, h zömök, kevésbé díszes, de valahogy nagyon magával ragadó... Végigsétáltunk a rózsavonalon-az első főmeridián-, megszemléltük az orgonát, ahol Silas megölte a nővért..., aztán ugye kerestük a zárókövet, mert nem pontosan emlékeztünk rá a könyvből. Így egy csomó embert megkérdeztünk, és néhányukkal tök jól elbeszélgettünk, sokan olvasták, már csak így kérdeztek vissza: 'from the book?'..., aztán jól megvitattuk velük... Visszagondolva hihetetlen, hogy oly sokáig meredten ott álltam az obeliszk előtt, karnyújtásnyira a rend állítólagos zárókövétől... "Eddig jőjj, és ne tovább" (Jób)... Úgyhogy ezek után vissza is mentünk Rivolihoz, a Pont du Neuf-nél szálltunk ki, erre megint elkezd szakadni az eső...Boltról boltra futottunk, behúzódtunk Párizs legmárkásabb ruhaüzleteibe, és úgy csináltunk, mintha nézelődnénk. Nem bántam volna, ha árulnak esernyőt... Utána felmentünk egy Mc Donald's-ba wc-re, ahol kb. 20 percet álltunk sorba, előttünk egy transzvesztita páros, akikből a(z egyik) lány néger volt..., szóval izgalmas:S. Utána még mindig szakadt az eső, több, mint fél órát ültünk egy buszmegállóban, mire végre elállt, már alig egy óránk maradt a találkozóig. Sétáltunk még a Rivolin, vettem le pénzt az automatából, miután már az összes eurónk elköltöttük..., aztán valahol közel a Concorde térhez, beültünk vacsizni...Mondjuk ien clubsandwich, meg croque- madame, ráadásul rohadt drága..., de megettük, aztán fél kilencre kiértünk a megbeszélt helyre... Mindenki ott volt, a busz persze másfél órát késett, mi meg fagyoskodtunk..., addig instant játékoztunk meg Logi sztoriztunk... Megint nagy balhé volt, ezt most nem részletezném, lényeg, h az egyik csaj összeveszett a bnőivel, és eltévedt a Disney- Landben, a gyermekmegőrzőbe került, és úgy kellett érte menni kisbusszal, miatta is volt fél óra késés, a másik csajszinak meg kiesett a táskája a szellemvasútból, benne új telefon, személyi, útlevél, meg 130 euró.., és nem lett meg...szegény:(
Na, utána még felmentünk a Diadalívre, esőben.., de szép volt..., Beu és Zsófi direkt késtek a busztól, de akaratuk ellenére nem sikerült felbosszantaniuk többséget:S. Utána visszamentünk a szállásra, pakoltunk és aludtunk.
5. nap
Reggeli és bepakolás után a La défense-ba indultunk, háát nem mindenkinek jött be a modern városrész, bevallom, én sem voltam elájulva, de azért kell egy ilyen is. Az új diadalívről megnéztük a vele pont egy vonalba eső Napóleon diadalívet... Aztán bevásároltunk mindent a hazafelé útra az Auchan-ban..., megint veszekedtünk a pénzen, de végül sikerült megegyezni... Utána az Invaldinusok dómjába indultunk, megnéztük a templomot és Napóleon sírját... Utána körbejártuk a Hadtörténeti Múzeumot, főleg a napóleoni hagyatékot, és mivel a Rodin Múzeum sajnos zárva volt, elindultunk a Pantheonba... -Azért szerencsére A gondolkodót sikerült hátulról megfigyelnem-. A busz felé menet egy nénivel beszélgettem Párizsról, a jövőről, tervekről, ambíciókról..., ez jólesett. A Pantheon pedig nagyon kellemes csalódás volt, én máshogy emlékeztem..., most megtekintettük Zola, Hugo, Voltaire és további nagyon híres emberek sírját...Magában a templomban pedig egy nagyon érdekes kiállítás volt, el volt kerítve valamilyen inga..., és egy tükrökkel teli V-alakú váz, ami szintén lenyűgöző volt..., kicsit oan Csodák Palotája hatás, épp ezért volt paradox, h ien itt, a Pantheonban... Utána az operanegyedbe mentünk, és megtekinthettük a parfümmúzeumot, ami örök élmény marad. Ha mégegyszer mennék Párizsba, azt biztos nem hagynám ki. A nőci mutatott nekünk egy csomó mintát, igazi Fragonard, összeálltunk öten, mert úgy öt euróval olcsóbb, és vettünk anyu szülinapjára belle de nuit-t, 2005 illata..., most kezdtem nagyon megszeretni az igazi esszenciákat... A mintákat a titokládikámban őrzöm, az összes párizsi emlékemmel együtt... A Parfümmúzeum és Operanegyed után elindultunk hazafelé... Búcsút vettünk Párizstól, remélem, nem hosszú időre, még kifelé azárt végig nézelődtünk... Megállókkal és pisiszünetekkel együtt hét előtt értünk Reimsbe..., megnéztük a katedrálist, ami nem tudott lekötni, mert többség nagyon felb.szta az agyam..., hát még ami utána jött... Na, sétáltunk Reimsben, nekem nagyon jó volt megtekinteni egy francia kisvárost, mert még csak Párizsban jártam..., felmentünk egy Mc Donald's-ba WC-re, ahol csak a számlával tudtál bemenni, de egy rendes csajszi odaadta nekünk, ráadásul pottyantós Wc volt... Na, rohantunk vissza a buszhoz, megelégedve vettük tudomásul, hogy nem késtünk L, Zsófi persze rohant, mikor többség már hallótávolságban volt, jó hangosan oda is szóltam neki, h 'Ne fuss, Zsófi, van még tizenkét másodpercünk!', ő meg bevetette a Baywatchos lassított futós jelenetet, vicces volt:P, többség persze ideges is lett, utánam szólt, hogy milyen neveletlen, modortalan stb. vagyok... Utána az első pihenőnél, mikor olyan szinten felment bennem a pumpa többség hatására- idézem: 'Egyszer láttam egy filmet, szerepelt benne három majom, és azok sokkal intelligensebbek voltak, mint ezek itt', jó, Majmok Bolygója, de ehhez akkor sincs joga, egyébként a helyzet megint groteszk volt, mert nem bírta kimondani azt a szót, hogy intelligens, és harmadik nekiveselkedés után sikerült valami hasonlót kinyögnie..., én már sírva röhögtem..., már bánom, hogy nem szóltam be neki...na mindegy. Jutkáék hívtak a busz hátuljához, látom a feliratot: 'Grandtours...a nyugodt utazás', ennyit erről. Azóta az egész busz ezen röhögött. Visszafeleúton is volt még elég sok incidens, de ezeket most már nem bírom leírni, mert aludni szeretnék. Aztán filmeket néztünk, Párosban a városban, Terminál... Még éjfél előtt átértünk a német határon.
6. nap
Éjfél után felhívtuk aput, aztán a Beuval majdenem kettőig beszélgettünk, fontos dolgokról. Utána próbáltam aludni, de nem nagyon ment, úgyhogy olyan max. 3 órát aludtam egész éjjel. Másnap kellőképpen hulla is voltam. Kilenc körül Bécsben kitettük a csajokat, megint volt botrány rendesen, többség beszólt, de ezt most megint nem írom le. Aztán a határ után megnéztük a Csaj nem jár egyedül-t, már aki, én spec elaludtam..., és háromnegyed egy körül érkeztünk a Hősök terére.
Na hát, ennyi volt a párizsi út. Végre sikerült leírnom, ha nem is olyan részletesen.... Bocs, ha néha zavaros, vagy rossz a helyesírás, ma nagyon fáradt vagyok...:S
Holnaptól végre folytatom a rendes írást...
Huh, most nagyon lefáradtam,nem bírok többet írni... Inkább bemegyek a városba, ha lesz kedvem, folytatom... (Ki tudja, mikor...?)
most kedd este van, újra megjött a kedvem a blogíráshoz:). Megpróbálom röviden és lényegretörően befejezni a párizsi utat. Szóval az Orsay után kerestünk egy postát, hogy feladhassuk a képeslapokat, kb. 5 embertől megkérdeztük, mire egy néni végre elvezetett minket, vhova jó messzire, sok utcát meg háztömböt bejártunk. A lapok feladása után nagyon nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, megláttunk egy metrómegállót, gondoltuk miért ne menjünk el Pigalle-ra. Vettem hat jegyet, gondoltam a nap során még szükségem lesz rá, és Beuval ketten belógtunk egy jeggyel:), aztán felmentünk Pigalle-ra..., végigsétáltunk, megnéztük az összes kirakatot, hullafáradtak voltunk, úgyhogy valahol Anvers körül beültünk kávézni.... Így koradélután kávézgatva Párizsban tök úgy éreztük magunkat, mintha őslakos franciák lennénk, jó érzés volt..., főleg, hogy az idegenvezető is csak úgy emlegetett minket, hogy a 'párizsiak':D. Aztán még néhány bolt, ruhák, cipők- megbántuk, hogy nem itt vásároltunk-, majd felmentünk végre a Montmarte-ra, mindig is erre vártam... Leültünk a Sacré Coeur elé, kilátás gyönyörű..., egész végig azon gondolkodtam, hogy milyen hálás vagyok, hogy eljuthattam ide, aztán bementünk a templomba... Ránk köszönt egy magyar csajszi, elbeszélgettünk velük, kiderült, hogy a Paulo Coelho- féle zarándokútra mennek, furcsálltam, sosem tartottam teljesen normálisnak azt, aki elindul az ilyenen, nem tom, oan túl spirituális, de túlságosan mesterkélt, olyan Paulo Coelho-s, aki tök középszerű... Egyébként a Sacré Coeur-ben nagyon sok magyar volt, lépten-nyomon összefutottunk velük..., utána leültünk az oltár, meg a Szűzanya szobra elé imádkozni, persze beszélgettünk és röhögcséltünk, nagyon modortalannak éreztem magam... Valahogy úgy éreztem, nem tudom, miért, talán egyrészt mert déja vu-m volt a két lánnyal kapcsolatban, és azonkívül is elég furcsa érzéseim támadtak, hogy el kell mondanom... Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe, de elmondtam Beunak az igazságot a származásunkról...-ez meg hűdenagyon titkosan hangzott-, nem tudom, miért egy katolikus szentélyben kellett közölnöm vele, hogy félig zsidók vagyunk, és szegény persze kiakadt, nem is azon, hanem, hogy ezt tizennégy évig miért kellett eltitkolni. Nem tudom, mit fog szólni, ha megtudja Flórát, ambivalens vagyok ezzel kapcsolatban, és hatalmába kerít valami leírhatatlan, fojtogató érzés, ha erre gondolok. De ezekről majd később, hosszan, egy másik fejezetben... Szóval utána felmentünk a Sacré Coeur legtetejére, a bástyára, egy keskeny, meredek csigalépcsőn, képesek voltunk ezért kidobni fejenként öt eurót.:S De jó volt, nem bántam meg..., gyönyörű kilátás egész Párizsra, meredek, olyan igazi középkori, romantikus... Erre ott fent éppen arról beszélgettünk, hogy mennyire jó, hogy alig vannak magyarok, most simán mondhatnánk ilyeneket, hogy 'hülye, baromarcú állat...', ebben a percben felénk fordul egy középkorú nő és pasi, és viccesen megjegyzi, hogy 'ejnye, hogy beszélnek ezek a magyar lányok...':P. Utána lementünk, és ültünk még egy kicsit a Montmarte-on, kiélveztük, hogy itt lehetünk, megettük a reggeli bagettünket... Aztán elsétáltunk a Festők terére, és sokkal jobban körülnéztünk, így a napsütésben, mint előző nap. Többször végigsétáltunk, alaposan szemrevételeztünk, minden portrét, karikatúrát, megjegyzéseket fűztünk hozzájuk... Aztán lesétáltunk a metró felé, de megint elkezdett esni az eső, így minden boltba behúzódtunk, nézelődni... Aztán a metróba megint megpróbáltunk egy jeggyel belógni, de most nem jött össze, mert elkaptak..., eleinte próbáltunk úgy tenni, mint aki nem ért semmilyen idegen nyelven, de sajna a pasi olyan egyértelműen magyarázta, hogy menjek vissza, vegyek egy jegyet 1.40-ért, és úgy jöjjek be, hogy muszáj volt megtennem... Aztán ugye a sok plakát ott hirdeti, meg az idegenvezető is mondta, hogy mennyire jó, egy jeggyel be lehet járni egész Párizst, hogy gondoltuk, akkor ingyenmetrózgatunk egy kicsit, és direkt a rosszra szálltunk fel...., utána direkt a rosszra szálltunk át, és ülök ott révetegen, erre mellettem Beu felsikolt, h 'nézdd, ott a Saint-Sulpice!'..., és tényleg, megnéztem a térképen is, megvolt, elhatároztuk, hogy muszáj elmennünk...Úgyhogy addig ültünk a metrón, amíg oda nem értünk...Felmentünk, nézegettük az ilyen tök hangulatos könyvárusokat, akikről már Kné is mesélt, meg hozott képeket, aztán már alig vártuk, hogy belépjünk a templomba. Meglepő volt, de nemcsak a könyv miatt, nekem egész Párizsban ez a székesegyház tetszett a legjobban, sokkal jobban, mint a Notre-Dame.Annak ellenére, h zömök, kevésbé díszes, de valahogy nagyon magával ragadó... Végigsétáltunk a rózsavonalon-az első főmeridián-, megszemléltük az orgonát, ahol Silas megölte a nővért..., aztán ugye kerestük a zárókövet, mert nem pontosan emlékeztünk rá a könyvből. Így egy csomó embert megkérdeztünk, és néhányukkal tök jól elbeszélgettünk, sokan olvasták, már csak így kérdeztek vissza: 'from the book?'..., aztán jól megvitattuk velük... Visszagondolva hihetetlen, hogy oly sokáig meredten ott álltam az obeliszk előtt, karnyújtásnyira a rend állítólagos zárókövétől... "Eddig jőjj, és ne tovább" (Jób)... Úgyhogy ezek után vissza is mentünk Rivolihoz, a Pont du Neuf-nél szálltunk ki, erre megint elkezd szakadni az eső...Boltról boltra futottunk, behúzódtunk Párizs legmárkásabb ruhaüzleteibe, és úgy csináltunk, mintha nézelődnénk. Nem bántam volna, ha árulnak esernyőt... Utána felmentünk egy Mc Donald's-ba wc-re, ahol kb. 20 percet álltunk sorba, előttünk egy transzvesztita páros, akikből a(z egyik) lány néger volt..., szóval izgalmas:S. Utána még mindig szakadt az eső, több, mint fél órát ültünk egy buszmegállóban, mire végre elállt, már alig egy óránk maradt a találkozóig. Sétáltunk még a Rivolin, vettem le pénzt az automatából, miután már az összes eurónk elköltöttük..., aztán valahol közel a Concorde térhez, beültünk vacsizni...Mondjuk ien clubsandwich, meg croque- madame, ráadásul rohadt drága..., de megettük, aztán fél kilencre kiértünk a megbeszélt helyre... Mindenki ott volt, a busz persze másfél órát késett, mi meg fagyoskodtunk..., addig instant játékoztunk meg Logi sztoriztunk... Megint nagy balhé volt, ezt most nem részletezném, lényeg, h az egyik csaj összeveszett a bnőivel, és eltévedt a Disney- Landben, a gyermekmegőrzőbe került, és úgy kellett érte menni kisbusszal, miatta is volt fél óra késés, a másik csajszinak meg kiesett a táskája a szellemvasútból, benne új telefon, személyi, útlevél, meg 130 euró.., és nem lett meg...szegény:(
Na, utána még felmentünk a Diadalívre, esőben.., de szép volt..., Beu és Zsófi direkt késtek a busztól, de akaratuk ellenére nem sikerült felbosszantaniuk többséget:S. Utána visszamentünk a szállásra, pakoltunk és aludtunk.
5. nap
Reggeli és bepakolás után a La défense-ba indultunk, háát nem mindenkinek jött be a modern városrész, bevallom, én sem voltam elájulva, de azért kell egy ilyen is. Az új diadalívről megnéztük a vele pont egy vonalba eső Napóleon diadalívet... Aztán bevásároltunk mindent a hazafelé útra az Auchan-ban..., megint veszekedtünk a pénzen, de végül sikerült megegyezni... Utána az Invaldinusok dómjába indultunk, megnéztük a templomot és Napóleon sírját... Utána körbejártuk a Hadtörténeti Múzeumot, főleg a napóleoni hagyatékot, és mivel a Rodin Múzeum sajnos zárva volt, elindultunk a Pantheonba... -Azért szerencsére A gondolkodót sikerült hátulról megfigyelnem-. A busz felé menet egy nénivel beszélgettem Párizsról, a jövőről, tervekről, ambíciókról..., ez jólesett. A Pantheon pedig nagyon kellemes csalódás volt, én máshogy emlékeztem..., most megtekintettük Zola, Hugo, Voltaire és további nagyon híres emberek sírját...Magában a templomban pedig egy nagyon érdekes kiállítás volt, el volt kerítve valamilyen inga..., és egy tükrökkel teli V-alakú váz, ami szintén lenyűgöző volt..., kicsit oan Csodák Palotája hatás, épp ezért volt paradox, h ien itt, a Pantheonban... Utána az operanegyedbe mentünk, és megtekinthettük a parfümmúzeumot, ami örök élmény marad. Ha mégegyszer mennék Párizsba, azt biztos nem hagynám ki. A nőci mutatott nekünk egy csomó mintát, igazi Fragonard, összeálltunk öten, mert úgy öt euróval olcsóbb, és vettünk anyu szülinapjára belle de nuit-t, 2005 illata..., most kezdtem nagyon megszeretni az igazi esszenciákat... A mintákat a titokládikámban őrzöm, az összes párizsi emlékemmel együtt... A Parfümmúzeum és Operanegyed után elindultunk hazafelé... Búcsút vettünk Párizstól, remélem, nem hosszú időre, még kifelé azárt végig nézelődtünk... Megállókkal és pisiszünetekkel együtt hét előtt értünk Reimsbe..., megnéztük a katedrálist, ami nem tudott lekötni, mert többség nagyon felb.szta az agyam..., hát még ami utána jött... Na, sétáltunk Reimsben, nekem nagyon jó volt megtekinteni egy francia kisvárost, mert még csak Párizsban jártam..., felmentünk egy Mc Donald's-ba WC-re, ahol csak a számlával tudtál bemenni, de egy rendes csajszi odaadta nekünk, ráadásul pottyantós Wc volt... Na, rohantunk vissza a buszhoz, megelégedve vettük tudomásul, hogy nem késtünk L, Zsófi persze rohant, mikor többség már hallótávolságban volt, jó hangosan oda is szóltam neki, h 'Ne fuss, Zsófi, van még tizenkét másodpercünk!', ő meg bevetette a Baywatchos lassított futós jelenetet, vicces volt:P, többség persze ideges is lett, utánam szólt, hogy milyen neveletlen, modortalan stb. vagyok... Utána az első pihenőnél, mikor olyan szinten felment bennem a pumpa többség hatására- idézem: 'Egyszer láttam egy filmet, szerepelt benne három majom, és azok sokkal intelligensebbek voltak, mint ezek itt', jó, Majmok Bolygója, de ehhez akkor sincs joga, egyébként a helyzet megint groteszk volt, mert nem bírta kimondani azt a szót, hogy intelligens, és harmadik nekiveselkedés után sikerült valami hasonlót kinyögnie..., én már sírva röhögtem..., már bánom, hogy nem szóltam be neki...na mindegy. Jutkáék hívtak a busz hátuljához, látom a feliratot: 'Grandtours...a nyugodt utazás', ennyit erről. Azóta az egész busz ezen röhögött. Visszafeleúton is volt még elég sok incidens, de ezeket most már nem bírom leírni, mert aludni szeretnék. Aztán filmeket néztünk, Párosban a városban, Terminál... Még éjfél előtt átértünk a német határon.
6. nap
Éjfél után felhívtuk aput, aztán a Beuval majdenem kettőig beszélgettünk, fontos dolgokról. Utána próbáltam aludni, de nem nagyon ment, úgyhogy olyan max. 3 órát aludtam egész éjjel. Másnap kellőképpen hulla is voltam. Kilenc körül Bécsben kitettük a csajokat, megint volt botrány rendesen, többség beszólt, de ezt most megint nem írom le. Aztán a határ után megnéztük a Csaj nem jár egyedül-t, már aki, én spec elaludtam..., és háromnegyed egy körül érkeztünk a Hősök terére.
Na hát, ennyi volt a párizsi út. Végre sikerült leírnom, ha nem is olyan részletesen.... Bocs, ha néha zavaros, vagy rossz a helyesírás, ma nagyon fáradt vagyok...:S
Holnaptól végre folytatom a rendes írást...
posted by dramalokni @ 11:37 du.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home