Cap' ou pas cap'?

Mered vagy nem?
még mindig a hatása alatt vagyok...
így visszagondolva egyre jobban tetszik..:)

néhányan elemezgettük ma a suliban.., tök jó volt...

nem jut semmi különös eszembe..., de szerintem majd hétvégén írok...

Hoolnaaap...
Már alig várom, mondjuk kicsit izgulok...

Nem tudom...
Egész héten így éjfélekig beszélgetünk többiekkel, tegnap is elmeséltük egymásnak élettörténetünket, meg elpanaszoltuk bánatainkat...
És ha belegondolok, alig ismerek valakit, aki normális családban él...
Beának is van egy nővére, 9 évvel idősebb nála, és már gyerekei is vannak...
Ő legalább születésétől kezdve ismerte..., mondjuk a szülei mindig a nővére miatt balhéztak össze...
Néhány dologban hasonló a helyzetünk, úgyhogy tök jól el tudtunk beszélgetni....

Viki meg egyáltalán nem kíváncsi a négy éves kishúgára, eddig egyszer látta életében..., és a húga pedig nem is tud a létezéséről..
De őt is meg lehet érteni..., ez ien normális emberi reakció, hogy ha eltiltanak tőle, nem engedik, hogy szeresd..., akkor nem vágysz arra, hogy megismerd, és nem akarod tartani a kapcsolatot vele...

Nem tudom, lehet, hogy nem örülnék annyira, ha 'rajtam lógna' a tizenhat éves húgom..., meg így Viki példáján kiindulva, érthető lenne az is, ha egyáltalán nem szeretne találkozni velem...
Épp ezért vagyok óvatos, és megpróbálom nem keresni...
Pedig legszívesebben állandóan vele lennék, de ezek az érzések idővel biztosan tompulnak...

Mondjuk olyan kis szerencsétlen vok.., akkor is mikor felhívtam...
De jólesett, hogy mindenki izgult értem, mondjuk hü_lye vok, hogy már mindenkinek elmondtam..., és az egész suli meg a kolesz is tudja...
De nagyon boldog vagyok...

Remélem, holnap jó lesz..
De már előre látom, hogy ha nem fog felhívni, tiszta lelki beteg leszek...
Úgyhogy már most próbálom nyugtatni magam...

Na, nem írok többet...