Gondolataim...

melyek ezerrel cikáznak a fejemben, és már körülbelül kedd vagy szerda óta készülök arra, hogy nagy részüket kiírjam, de sosem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szerettem volna. Annyira sokminden történik, most nem fogom megint előadni a nagymonológot a rohanó időről és az élet mulandóságáról. Nagyon eseménydúsan telnek a napjaim, és tényleg régóta szeretném kiírni, de folyton halogatom, vagy mindig közbejön valami, és végül nem jön össze semmi. Hát, mióta elkezdődött a suli, hihetetlenül el vagyok havazva, annak ellenére, hogy szinte alig tanulok. Ez a hét is zsúfolt volt, hétfőn mindentudás- már szinte naptárba iktatható programom, bár mostmár próbálom redukálni, néha túl sok a jóból:). Mindig, mikor megyek, úgy érzem, túl intellektuális vagyok, ez valahogy már olyan értelmiség. Persze jobb, ha a fiatalság ezzel tölti az estéit. Itt a beszámolóm:http://www.ady-kozgazd.sulinet.hu/2005_2006/szept/szept.htm Aztán más: Ezen hétfőn voltam először jazzkóruson, jó volt, de ez is tényleg teljes embert igényel, és hobbi szinten nem érdemes csinálni. Néha nem nagyon találtam pár hangot, kottaolvasási képességeimet még lehetne fejleszteni, hát, a tanár egyáltalán nem volt szimpatikus. A többiek pedig, voltunk vagy tízen, és hárman énekeltünk altot, de mindenki idejár suliba, és rajtam kívül már mindenki elmúlt tizennyolc, és komolyabban foglalkoznak a zenéléssel, úgyhogy kicsit kívülállónak éreztem magam. Próbálom nyugtatgatni a lelkem, hogy ez nem újabb tanúbizonysága a hirtelen kedélyállapot-változásomnak, és nem a kitartani nem tudásom, vagy kényelmességem mutatkozik meg benne, hanem egyszerűen csak a kötelességtudat, a hétfői napos fontosságának átérzése. A szaxofonnak viszont nagyon örülök, úgy élveztem az első órát, és látok benne lehetőséget, ha elég kitartó vagyok, és tényelg komolyan veszem, mindig megcsinálom a heti kétszer fél óra gyakorlást. Most nagyon elhatároztam, hogy kitartok, fontos dolog a zenélés, és igyekszem meggyőzni magam, hogy ez nem a tanulásból vesz el időt, hanem épp hogy hasznos és gyümölcsöző kikapcsolódás. Azt hiszem, rég voltam ilyen optimista. Na, az alakommal már más a helyzet.:S Igen, elkezdtem a diétát, és egyáltalán nem haltam bele, sőt! Néha egész jó kedvem volt, és próbáltam egészségesnek érezni magam, de egy idő után elegem lett a kétszersült-narancs-tejföl-tojás egyhangúságából. Hétfő délután, ez volt ugye az első nap, felmentem az irodába, és ott szerencsétlenkedtem a tojásfőzéssel. Aztán a végére természetesen szokásomhoz híven késésben voltam, úgyhogy Anna megcsinálta nekem a salátámat vacsorára, annyira aranyos volt. Kicsit beszélgettünk előtte, uh, úgy örülök, hogy ő a Flóra lakótársa.:) Aztán körülbelül hét közepe fele azon kattogott a fejem, hogy az élet végülis döntések sorozata és én választhatok egy kicsit nehéz, viszontagságos, emellett egészséges utat, ahol nagyobb esélyem van kapcsolatok kialakítására, és talán nagyobb önbizalommal fordulok emberekhez. Ezen kívül választhatok egy ilyen 'élvezd ki az életed' utat, ahol bármit csinálok, végtelenségig kimeríthetek egy igazán élvezetes örömforrást, de egészségtelenebb vagyok, és állandóan ott motoszkál a fejemben a kisördög, ami frusztrál, és nem tudom elfogadni magam. Az ilyen utakon filózgatásnál elkezdtem kicsit a taoizmuson gondolkodni... Aztán olyan kiábrándító volt látni, hogy a suliban mindenki azt eszik, amit akar, hogy elhatároztam, amíg fejlődik a szervezetem, olyan tizennyolc éves koromig, kicsit szüneteltetem ezt a diétázást. Tényleg, nem is szeretnék többet írni róla, mert mint már említettem, rossz kedvem lesz. Ma egyébként sem voltam valami túl jól, nagyon csúnyának éreztem magam, tele pattanással a fejem, teljesen erőtlennek és életképtelennek, kicsit fájt a hasam, aztán a fejem, úgy untam magam. Pedig igazán szép szombati nap volt!:) Reggel már kilencre mentem teniszre, és bár ott is elég punnyadt voltam, örültem, hogy újra látom Marcsit, és mesélte, hogy voltak Korchulán. Hirtelen annyira feltámadt bennem a vágy a tengerpart iránt, az egész nyaram szinte tökéletes volt, csak egy icipicit hiányzott belőle Nowi Vinodolski, ahorvát vagy bármilyen tenger, a teljes pihenés és regenerálódás, sütkérezés és olvasgatás a napon. Olyan telhetetlen vagyok, pedig itt van nekem a Balaton, és az is hihetetlenül nosztalgikus és idillikus, Zamárdi egyszerűen a teljes boldogság és kikapcsolódás. Furcsálltam ezt az újra előtörő nyárvágyat, hiszen épp egész héten olyan jól beleringattuk magunkat ebbe a szép, hulló falevelű őszbe, mindenki a karácsonyt várja. Igen, néhány pillanatomban nekem is eléggé előjött ez a karácsonyvágy, páran már a húzásokat és angyalkázást tervezgetik, jaj, annyira meghitt és szép az az ünnep, a szeretet jegyében, majd ha eljön a z ideje, rakok be pár idézetet. Délelőtt megnéztem a Good bye, Lenin című német filmet, nagyon-nagyon jó, szinte ez a legjobb német film, amit láttam életemben (bár a Bukás is zseniális), de ez egyszerűen, azok a vágások és a zene, hiteles színészek, nagyon nagy hatást tett rám. Az NDK és NSZK, Berlin a rendszerváltás után, egy család megható története... Na az ebéd utáni filmről már nem mondhatók el ezek, a Büszkeség és balítélet modern változata, rég láttam ilyen rossz filmet, nem is bírtam végignézni. Úgy gondoltam, az egész napom bőven kitelik vagy tanulással, vagy olvasással, vagy tévézéssel, vagy netezéssel... De aztán délután olyan szépen sütött a nap, hogy csak a friss levegőre vágytam. Szívesen kimentem volna a mamáékhoz, csak nem akartam biciklizni, így görkoriztam egy kicsit. Csak Kilitibe mentem, sőt, igazából a Tescoig, ki akartam próbálni a hidat az M7es felett, és sikerült, visszafele meg a Sió mellett jöttem a nosztalgia kedvéért. Mikor hazaértem, hívott Dia, hogy találkozzunk. Meglepődtem,mert tudtam, hogy a mamájánál van, de nagyon örültem neki. Nagy nehezen kibumliztam, hogy hadd menjek el fél tízig, hajat mostam, vacsoráztam, visszavittem a filmet Fofohoz, aztán találkoztunk. hozott nekem Finnországból hangulatgyűrűt meg képeslapot, úgy örültem neki. Aztán beültünk a Roxyba beszélgetni, meséltünk egymásnak. Nagyon jó volt hallgatni a nyári kalandjait, meg oului és helsinkii élményeit. Sétáltam haza egyedül a sötétben, és örültem a barátaimnak, aztán azon gondolkodtam, hogy miért nem félek egyedül a sötétben. Néha támadnak ilyen kényszerképzeteim, de összességében viszonylag magabiztosan megyek bárhová az éjszakában, pedig általában ilyen képek jelennek meg rémálmaimban.
A héten úgy terveztem, hogy jobban filozofikusabb és az élet értelmét vizsgálóbb gondolatokat írok, dehát majd máskor. Ez a hét viszonylag még egészen jó volt, a jövőben lesz elég húzos...Szerdán rajzon @RC kiállítást néztünk, nagyon jó volt, akadt pár igazán elgondolkodtató plakát (az egyiket betettem), töriből végig a taoizmuson gondolkodtunk, Lao-Ce Tao-te-kingjét alapul véve, izgalmas volt.:P Csütörtökön megnéztük a Corvinba Nicole Kidman új filmjét- Bewitched-, eléggé nagyon lapos volt, bár néhány jelenetnél lehetett nevetni, Csillával és Gáborral voltam, de a lényeg, hogy tényleg Nicole Kidman volt a boszi, mint mindig, lenyűgözően elragadóan elbűvölően. Ezen csütörtökön történt még, hogy Kné egyszercsak nem volt ott francián, mi pedig egész órán nagyon vicceseket kombinálgattunk.Nagyon jó óra volt, liftbeszorulás, nem kívánt terhesség, válóper, "franciázás":P Kával a kuckóban vagy a DÖK szobában, eleinte a megszokott pápa vagy Brad Pitt közvetlen vonalon és egyéb fantáziadús válaszlehetőségek, néhány pillanatban komolyan aggódtunk. Mint kiderült, fölöslegesen, mert másnap közölte, hogy 'csak' a lányának ment fel a láza, és őt ápolta. Mi pedig már kandikamerától, és Jáksós Kész átveréstől paráztunk, mert igen manipulatív felvétel készülhetett volna.
Gondolkoztam még az életvitelemen, amin ideje lenne változtatni. Nem tesz jót ez a szinte epikureista örömhajhászó lét, hogy mindig megpróbálok belezsúfolni egy csomó programot a napba, állandóan tömörítek és sűrítek, a végén pedig csak egy nagy rohanás lesz belőle. Tényleg nem így kellene, mert a végén az összes energiám felőrlödik, és arra sem fogok emlékezni, hogy mit csináltam, kivel találkoztam. Ezen még gondolkodom, aztán majd ha lesz időm, kifejtem...