Ez világ mint kert, mit jégeső elvert.

Igen, igen..., a fantázia most sem az erősségem, de ha egyszer olyan nehéz mindig kifejező címet találni:S.

bár kicsit stílszerű, most túl egy irodalom tz-n, amiben a manierizmus is téma volt. Azért van ebben valami...,nem ártana kicsit jobban utánanézni Rimay János életművének.

Na, most igazán rövid leszek. Épp csak pár percre ugrottam be ebbe a hermetikusan elzárt:P gépterembe, nem hinném, hogy még jönnék a héten, legalábbis blogot írni elég valószínű, hogy nem. Néha annyira nem tudok mit kezdeni magammal, el kell foglalnom magam valamivel... Bár tanulhatnék, hiszen bőven lenne mit, ezzel elég ritkán keserítem magam. Ma nem volt semmi különös. Megírtuk a magyart, most a matektól parázom eléggé, mert nekem már túl nagy a vigalmi negyed az órákon:D, de tényleg, jobban kellene figyelni. Erről jut eszembe pár örökérvényű Pogáts-aforizma:

Itt nyugszom én, olvasod Te.
Olvasnám én, nyugodnál Te.
/sírfelirat/

"Na látjátok, vannak még örömök az életben!"

"Az élet nem mindig fenékig tejfel."

"Az élet sem fenékig papsajt."

Ezeket nagyon gyakran előszeretettel idézzük...:) Nyelvtanon pszichológiai memóriateszttel indítottunk, aztán megbeszéltük, hogy az uvulánkkal:P mit hol képzünk, az álműveltséges 'mondta', valamint a neem politizálunk: 'monnyon le!'.
Délután el akartunk menni 'ingyengyrosozni', de mivel zárva volt, ettem a Móriczon egy sajtburgert. Már négy körül beértem, és mivel nem fűlött a fogam a tanuláshoz, röpiztem Lillával, Ritával na meg Speedy Katival. Azóta is csak punnyadok, kicsit fáradt vagyok, ideje lenne már kezdeni valamit magammal... értsd: tanulás:S Arra gondoltam, hogy mostmár tényleg elkérem a Carmen pályázatát, úgy elolvasnám. Szívesen beszélnék Anikó nénivel.