Miért mindig velem?

Nah, ez most arra vonatkozik, hogy kicsit furcsállom, h mindig velem történnek szerencsétlenségek:P Jó, persze,nem haltam bele..., de tesin megint eltalált egy medicinlabda, és eléggé kiütött. Nagyon rosszul voltam utána, nem bírtam kinyitni a szemem, fájt a fejem és szédültem. Többiek oan aranyosak voltak, megvártak... Kriszta néniről nem is beszélve, aki nagyon lelkesen próbált segíteni, mondta, h ne jöjjek holnap suliba, en plus déja vu, megint elkérte a számom, és mondta, hogy fel fog hívni. Tisztára, mint tavaly, amikor szintén fejbedobtak. Szóval, így állunk, még mindig eléggé fáj a fejem. Bár néha támad olyan kényszerképzetem, hogy Bori megátkozott, igazából nem is ő, csak megint az égiek büntetnek, mert nem kellett volna olyan hevesen Gyuszi ellen kampányolni. Azért kíváncsi vagyok az ügy kimenetelére, most elég elszántnak tűnünk, de mivel az élet tényleg nem mindig fenékig tejfel,azért ennyi jó nem biztos hogy jár nekünk. Borit tekintve pedig, szerintem őt is meg lehet érteni, de én valahogy nem érzek hajlandóságot arra, hogy erőfeszítéseket tegyek annak érdekében, hogy megismerjem őt. Olyan bonyolult. Na mindegy. Azon kívül ma túl egy matek tz-n, amihez nem fűzök nagy reményeket, aztán a fizika, na arról tényleg ne beszéljünk. De miért ment rá az egész vasárnapom szinte...? Tényleg csak egy kettesre lennék képes puskázással is, ezt nem hiszem el!! Hétvégén szerettem volna blogot írni, de elég kész voltam. Pénteken, képes voltam négyig fenn lenni, és szerintem fél öt után aludtam el, reggel pedig a nap besütött és kb. olyan fél nyolctól már fenn voltam. Péntek estét szerettem:). Olyan szép ilyenkor Pesten sétálgatni, angol jó volt, én élveztem, utána a Barroson megvártam Beut, majd mentünk Lindához. Ja, és a szaxofon egyre jobban tetszik, annak ellenére, hogy egyre több készülést és odafigyelést igényel. De mint tudjuk, gyakorlás a tudás anyja, gyakorlat teszi a mestert, és hasonló közhelyek..Bizakodó, és reményteli vagyok, szorgalommal még bármi lehet... Szóval, Lindáéknál is tök jó volt, bár igen rövd, utána szülinapi vacsi a Stexben. Én örültem neki, jól éreztem magam, szerintem Beunak is tetszettek az ajándékok, a kaja finom volt, a torta nagyon ízlett, a beszélgetés sem volt olyan kétpólusú... és néhány pillanatban megint éreztem, hogy akár még visszatérhetnek a dolgok a régi szép idők hangulatába, és elmélyülhet a kapcsolatunk, ha jobban megismerjük egymást. Szerintem olyan fél tizenkettő körül már vissza is értünk, aztán beszélgettünk, zuhanyoztunk..., Annával is váltottam pár szót. Éjszaka még nekiálltam összerakni a levelet és cirka (:P) háromtól négyig írtam.Előtte mennyire bizonygattam, hogy ez csak amolyan rutinmásolás, és semmi érzés nem támad majd fel bennem a hatására, aztán szinte mindent visszaidéztem, és elég zaklatottan mentem vissza, utána még gondolkodtam a matracon. Reggel persze exaélőhullán:D pattogtam, msneztem kicsit, aztán felkeltettem Beut. Balhéztunk is, mert nem szóltam Flórának, hogy tárgyalása lesz... Akkor sem érzem úgy, hogy az én felelősségem mindenki gondjait fejben tartani.. Nagy nehezen elértük a vonatot, ami egyébként késett, aztán délután még Zamárdiba is kimentünk. A levélre, és az esti gondolataimra visszatérve, azon filóztam, hogy még tuti van egy csomó titok a családunkban, ami valamilyen szinten engem is érint, de nem szeretnék belefolyni, elég nekem, ha a magam gondjával törődöm, a saját életem rendezem és alakítom. Szerintem olyan izgató a rejtélyesség és a titokzatosság, ezért szeretem én is a titkokat, másrészről viszont nincs mit rejtegetnem.
Zamárdival kapcsolatban pedig annyit, hogy kimentünk a szőlőbe, és szedtünk pár fürtöt, és annyira jó, hogy megint rám tört az az elmaradhatatlan boldogságérzet, ami itt mindig. Olyan jó volt érezni, hogy tudod, bármi történjék is, mindig lesz egy kis szeglete a világnak, ahova visszatérhetsz, békét nyerhetsz és megnyugodhatsz, ahol az emberek a régi szép időkre emlékeztetnek, ahol a világ még nem globalizálódik, ahol a puszta természetben megleled a boldogságot, ahol nem érzed a rohanó és zavaros világ hátrányait, ahol visszaidéződik a nosztalgikus gyermekkorod,valamint a XX. század. Most már nem írok túl sokat, igazán fáradt vagyok a hétvégi kialvatlanságom miatt, és bár éjfélig tudnék mit írni, valahol be kell fejeznem, pihennem is kell. Még annyit, hogy vasárnap a mise után találkoztunk a Bebesi Judittal, nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítanom ennek, de tíz év után megismert. Úgy éreztem, hogy ez egy jel, kapocs a múltból, és tudok vele kezdeni valamit..., bár a másik énem azt mondja, hogy ne fürkésszem a múltat, csak a jelenemre koncentráljak, és előre haladjak. Tegnap este a vonaton sokat gondolkodtam, és szerencsére csak szép dolgokról, olyan nosztalgikus élményeket idéztem fel, örültem neki.
Még beírom ide ezt a szöveget, nemrég olvastam a Kordi blogjában, és megtetszett:

Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, s a nyereményed az, hogy abank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két szabály van:

- az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled; csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára; csak elkölteni lehet...

De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal;- a második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban közölheti,hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása.

A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben? Elgondolkodtál?!
Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik Tőled.Csakhogy ez a mennyei manna-eső vagy játék, ahogy tetszik, bármikor véget érhet. Érted?! A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?! Elköltenéd, az utolsó fillérig?! Önmagadra?! - Azokra,akiket szeretsz? - Idegenekre?

Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja!Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra;a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik; ismét kiutaltak részünkre 86 400 másodpercnyi életet,de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet. A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?