Furcsaságok

Szóval... ma kipróbáltam pár új hátteret, de úgy döntöttem, maradok ennél a jól megszokott kéknél...
Jaj, olyan nehéz elhatároznom magam, hogy végre írjak... Épp az előbb gondolkodtam azon, a blogomat olvasgatván, hogy május óta hogy voltam képes ennyi mindent leírni...
Most valahogy nehéz, már csak belekezdeni is, kb. 2 napja játszom azt a játékot, hogy feljövök a netre blogot írni, aztán elkezdek barangolni, mindenfélét csinálok, csak épp blogot nem írok.
Zenéket próbáltam letölteni, annyira szeretm a Morcheeba-t, meg próbálom megérteni, hogy mi a jó a Nightwishban, miért rajong értük annyi ember. Így pár részletet hallgatva tényleg tetszik a zenéjük... Ezen kívül leginkább blogokat olvasgattam, főleg a sajátom. Szerintem jó visszaolvasni, újra felidéződnek az emlékek. Azt vettem észre, hogy mennyire rengeteget írtam Flórával kapcsolatban, és így visszatekintve olyan furcsa, hogy milyen fontos volt nekem. Persze, most is az, de azóta elkezdtem a saját dolgaimmal törődni, a saját gondolataim és életem foglalkoztatnak... Talán erre írtam azt májusban, hogy normalizálódás... Végeztem egy kis statisztikát is, íme az eredmény:- ami valamilyen szempontból megnyugtató:-)
eddigi bejegyzéseim közül hányban szerepel:

• Flóra:9

aztán megnéztem, hogy vajon nem estem-e át a ló túloldalára:

• Beu:8

és hogy egészséges egoizmusom is érvényre juttassam:D:

• én:19

- azt hiszem, az eredmények önmagukért beszélnek... bár a statisztika nem biztos, hogy mindig pontos... Én pedig már teljesen azt hittem, hogy a Flóra lesz valami harminc, Beu öt, én meg mondjuk tíz. De ezek szerint ez a napló teljesen arról szól, amiről kell: rólam.

Már nem is emlékszem, miért adtam címnek a furcsaságokat... Valahogy azon filóztam, hogy mindig történnek megmagyarázhatatlan dolgok, amikre egyszerűen nincs válasz. Például most valaki feljárkál a nevemben msn-re, és állítólag még beszél is, kamuzik, átejt másokat... Tényleg nem tudom mire vélni..., de Matteo hétfőn odaállít hozzám, h képzeljem el, a Sári írt neki e-mailt, amiben azt írta, hogy beszélt velem msn-en, és az volt a nevem, hogy ' a főnök lánya' (ezt a nevet 100%, hogy soha nem használtam), és mondta a Matteonak, hogy kérdezzen meg, van e valami vezető vagy ügyvéd a családomban, mert neki az a sanda gyanúja, hogy őt csúnyán átejtették. Ez olyan aranyos volt:). Szóval asszem két variáció van..., vagy skizofrén vagyok, vagy aljas mahinációk áldozatává lettem:P. Remélem, ez utóbbi, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy fél tíz fele, mikor már lefekvéshez készülődtem, mivel nagyon rosszul voltam..., egyszercsak bejön Zsófa a szobába, azzal a hírrel, hogy fent vagyok msn-en. Ezzel mondhatnánk egy lehetséges variáció meghiúsult, miszerint a koleszból valaki megtudta a jelszavam. Sajnos az illető nem válaszolt Zsófi üzenetére, de remélem valamikor még sikerül lebuktatnom. Majd pontosítok Sárival is... Mindenesetre itt, most nem szeretném erre fecsérelni a szót... Majd a fejleményekről azért beszámolok....

Ma valahogy még az íráshoz sincs annyi kedvem..., de ez nem feltétlenül baj. Néha kell így is érezni, hogy utána tudjuk értékelni a jót. Ez a hét elég kész... Talán nem hiányzott nekem ez az ütés, de azért hiszek abban, hogy mindennek megvan az oka...Most tényleg csak vegetálok, nagyon feleslegesnek érzem magam, és olyan gyengének... Pótolnom kellene, de én semmit sem teszek...

Írni szerettem volna, de nem megy...

Majd máskor.