Elmúlt...

Háát igen, megint egy fura cím... De az utóbbi időben annyiszor éreztem ezt, hogy egyszercsak valami elmúlik, gyakorlatilag anélkül, hogy igazából megtörtént volna, tényleg átéltem volna. Csak jön egy hullám és elmos mindent...., annyi dolog elmúlik és tovaszállnak a percek, az élet megy tovább. Megint nehezen megy az írás. Nem találom a kifejezéseket, gondolatokat. Mostanában úgy érzem, hogy már nincs is igazán szükségem a blogra, egyszerűen nem tudom, vagy nem akarom sehova/senkinek sem kiönteni a lelkem. Pedig fontos lenne, hisz csak azután szabad tovább lépni, nem kellene bennem maradnia. Ezért próbálok meg most is egy kicsit, bár elég fáradt vagyok, és valóban kedvetlen. Gondoltam arra is, hogy áttérek a kézzel írott naplóra, de rájöttem, hogy ahhoz túlságosan lusta vagyok. Egyrészt sokkal kevesebbet tudnék írni, mert nem menne ilyen gyorsan, másrészt nagyon fájna a kezem, harmadrészt sokkal nehezebb lenne visszaolvasni, és persze azt anyu is megtalálhatná. Azért néha kicsit szorongató, hogy ez is köt a nethez, és nem bírok elszakadni..., olyan ijesztő ez a netfüggőség, meg hogy hová fajul a világ, mi lesz az emberi kapcsolatokkal...
Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és néhány dolgot leírni, ami nyomaszt, bánt. Sok ilyen volt a héten, és elnyomtam ezeket, ami tudom, nem helyes, de mostmár el is felejtettem néhányat. Szóval!, örültem, hogy elmúlt ez a kényszer-itthonlétem, bár szorongtam is egy kicsit a sulitól. A héten sztem semmi extra nem volt, franciának örültem..., töri: no comment, tabló rulz:P, irodalom para_péntek tz, Arany János... Ezen a héten három művet is sikerült elemezni, sőt, hétfőn írtam az Ajtó-s fogalmazást, ami nagyon élvezetes volt. Tényleg annyi minden rejlik egy-egy műben, nekem így, hogy most teljesen elolvastam a Boldogult úrfikoromban is tetszett, nagyon érződött rajta Krúdy világa, és tényleg nagyon hiteles korrajz. Amellett elég lelkifúróm van, mert ugye a Szegény gazdagokból még semmit nem olvastam, és 440 oldal nem fog menni keddre, tekintve, hogy mennyi dolgom van mellette. Pedig Jókait és a romantikát nagyon-nagyon szeretem, és biztosan magával ragad majd. Az ebédnél is beszélgettünk kicsit Olivérékkel, és tényleg, amit ő mondott, hogy miért nem tetszett neki az Ajtó, szerintem van benne valami. Azt mondta, hogy szerinte Szabó Magda nem azért ír, mert valójában van ennyi mondanivalója, vagy hogy tényleg közölni szeretne valamit, hanem inkább az írás kedvéért. Tényleg, azok a barokkos körmondatok, és féloldalas gondolatsorok, de talán éppen ez a szép benne, és szerintem nagyon sokat ad. Olyan jó volt elmerengeni a részletekben, tényleg a betűk mögé nézni..., és remélem igaz. Azt hiszem ennyi elég a suliról, így is túl bőven fejtegettem..., de az 56-os megemlékezés is nagyon tetszett. Szerintem igazán jó választás volt ez a film, csak már megint elfelejtettem a történelmet. Újra be kellene ülnöm Marika néni óráira, legalább az egész hetediket és nyolcadikat átismételni. Ugyanazokat a képsorokat vetítették le, fekete-fehér kópián, csak más volt a szöveg; az egyik Magyarország lángokban, a másik pedig Így történt, ami már 57-ben, Budapesten készült, ellenforradalmi, a Kádár-rendszerben. Nagyon érdekes volt így látni, és tényleg megértette, hogy a különböző nézőpontok közül melyiknek higgyünk, meg nem mindig jó a horatiusi "aurera mediocritas".
A koleszban is zajlik az élet, most viszonylag többet beszélgettem Beáékkal, jó volt, mert nagyon szeretek beszélgetni, de ennek folyamányaként egyáltalán nem pihenem ki magam, nem alszom eleget, és nagyon fáradt vagyok. Múltkor pont Speedy aludt benn, és Pistván meg bejött fél tizenegykor ellenőrizni, nagyon kiakadtam rá..., jaj, annyira utálom. Mostmár egyszerűen nem tudok bemenni tizenegy előtt, nem visz rá a lélek, de nem lesz ez így jó...Továbbá utálom magamban, hogy ennyire utálom A Hajnit, és épp ez az, ami ellen semmit sem tudok tenni, de olyn szinten idegesít. Sajnálom, és olyan rosszindulatot hoz ki belőlem, amit nem kellene. Nagyon kezdem elveszíteni az önuralmam, kedden is vettem egy doboz cigit, amiből már két szálat elszívtam. Jó, persze, ez most nagyon idiótán hangzik, de tekintve, hogy én mit gondolok erről a dohányzásról, elég durva..., de nagyon ideges voltam. Olyan, mintha belém szállt volna a kisördög, tényleg változtatnom kell az életvitelemen.
Jaj, de mennyire várom már Krakkót! Azt a kis három nap rohanást, bár igazándiból tartok is tőle..., nem tudom, hogy fogom összeegyeztetni, ezt az osztály-barátok kontra Flóra témát..., de remélem jól jön majd ki. Ja, és Zsófi anyukája is ott lesz, úgyhogy ilyen szempontból kicsit nyugodtabb vagyok. Kicsit rossz mostanában, mert annyira eltávolodtam a Flórától, igazából nem tudom mi miatt, de már alig beszélünk egymással. Olyan más ez így, és én újra zárkózott vagyok vele is, mint a többiekkel, és egyszerűen igényem sincs a vele való találkozásra, mert az már nem olyan mint régen. Azt érzem, hogy már nem érdeklem, nem tud úgy figyelni és hallgatni mint eddig, így én nem is szeretnék bezélni. Hiányzik nagyon. De olyan, mintha megváltoztunk volna, és emiatt megint hatalmába kerítenek az önsajnáló érzések, és olyan szomorú leszek. Nem tudom, hogy ez meg fog e változni, de most olyan tartózkodó lettem ezzel kapcsolatban. Csütörtök este még sírtam is..., mondom, nagyon fáj, ha elmúlnak a dolgok, és a múltat már nem hozhatjuk vissza.