A diplomat thinks twice before saying nothing.

Én is kétszer meggondolom, h ne írjak-e a blogba...:)

Egyébként ez persze nem kapcsolódik semmihez, csak úgy megtetszett.

Úgy látszik mindig kell ez a heti egy gondolatkiűrítés. Nem tudok meglenni nélküle.
Bár mostanában olyan kronologikus felvezetéseket csinálok, és ez őszintén szólva nem tetszik..., de egyszerűen nem megy másképp, csak ha sorra veszem a hét fontosabb eseményeit.
Néha mikor írok, úgy érzem, mintha nem is én lennék.Uh, ez olyan furcsa.
Remélem a karácsonyi szünetben sikerül a teljes regenerálódás, és újult erővel térek majd vissza... Egyébként olyan jó, már most karácsonyi hangulat van, a tavaszias idő ellenére... Idén talán ismét a szeretet ünnepét fogja jelenteni, és nem ismétlődik meg a tavalyi lelketlenség és üresség. Már elkezdtem megvenni az ajándékokat, bár még nem sokat sikerült... Fannynak már minden megvan hál'istennek..., egy szerintem nagyon aranyos bögre, tök jó elefántos füstölő és gyertya, amit mellesleg nem bírtam otthagyni, olyan kis aranyos:), és egy Fannis kulcstartó..., a bögrét meg majd telerakom édességgel (kihangsúlyozottan ügyelve arra, h ne kerüljön bele semmiféle Celebrations-papír, ugye Cassie?:P), és ha lesz időm, írok karácsonyi idézeteket égetett lapra... Remélem örülni fog neki, bár kicsit beárnyékolja ez az úgymond lebukásom...
A "kis körös" húzás is intéződik már..., huh micsoda történést sikerült kreálnom..., szval mondjuk úgy, h intézem. Azért a Pogáts-féle bezavarástól paráztam. Persze,persze megérdemeltük...Akkor is annyira átlátszó volt, h el szeretné olvasni, és itt a remek alkalom..., elkobozhatja. "Nagy a Tanár úr családja, meg az enyém is..."(Mokka, hát ez már kicsit szemét volt, ráadásul egész osztály előtt) Mindenesetre szerintem jó volt, szerdán végeztem vele, olyan Heri Kókler-szerű. Na, de majd az ajándékozás után talán kifejtem, akkor már nem lesz titok. Mondanom sem kell, hogy csakazértis:) megvettem a Mammutban hétfőn.
Ezzel szerintem már összegeztem is a hét első felét, ja, hétfőn még átestem egy szörnyűséges fizikatz-n, minden eddiginél rosszabb, persze szinte a legkönnyebb anyagból..., azért remélem, hármas lesz.Nem csoda, hiszen hétvégén annyit lustálkodtam. Na, jó nem ostorzom magam. Ja, kedden ugye Mikulás , amihez természetesen mindig szép emlékek kötődnek..., sajnáltam, hogy nem reggel jött, hanem este tízkor, és így lemaradtam róla. Suli után, mikor mentem szaxofonozni, a Barros utcán szembe jött velünk három Mikulás, és rengeteg csokit kaptunk. Jaj, de milyen groteszk volt..., eleve az, hogy három egyszerre, meg hogy nem szaloncukrot osztogattak, hanem mindenféle kis csoki, ostya, 3bit..., ez már nekem illúzióromboló..., nem a hagyományos Mikulás-kép, ja és a kabátjuk hátuljára rá volt nyomva, hogy 'Józsefvárosi Mikulás'.No comment.
Este színházba mentünk, Niki, Zsófi, Gréti, Noémi és én.Megnéztük a Magyar Színházban a My Fair Ladyt. Nekem tetszett, bár kicsit hosszúra nyúlt, de a szünetben ettünk nagyon finom pogácsát. Tény, hogy a székek elég kényelmetlenek, és kicsit olyan, mint a DBKK, fura, hogy régen ez volt a Nemzeti, bár akkor még biztos megvolt az a sajátos hangulata. Természetesen a darab nem tudta visszaadni a Gerge Cukor-féle Audrey Hepburn-Rex Harrison páros által alkított filmet, viszont színpadon, a közönség ovációjával és tapsviharával egészen más volt. Magyarul hallani a dalokat szintén furcsa volt, egyébként azt vettem észre, hogy szinte teljesen szöveghű, az eredetihez alkalmazkodó volt. Tudtam én, hogy ennek volt előzménye, elsősorban Shaw drámája,a Pygmalion musical adaptációja, ami ugye Ovidius:Pygmalionjáról triviális, hogy eszembe jut (kicsi szarkazmussal:). Ez persze megint felvet egy csomó kérdést..., a pygmalion-effektus a pedagógiában etc., de ezekbe most nem mennék bele. Lényeg, hogy örültem, hogy elmentem..., bár Higgins nekem kicsi csalódás volt, Auksz Éva Elizaként meglepően hiteles, bár mondom, nem egy Audrey Hepburn. Mrs. Higgins meglepően kedves figura volt, egyáltalán nem olyan rideg és cinikus, mint amilyennek a filmben láttam. Pickering és Freddie teljesen rendben voltak, a legnagyobb katarzist pedig Alfie Doolittle, alias Agárdy Gábor okozta. Meglepő, hogy minél jobban bővülnek ismereteink, annál többet fogunk fel és értünk meg a körülöttünk zajló eseményekből. Eddig például fel sem figyeltem a korabeli Osszián-kultuszra. Egy szó mint száz, örülök hogy megnéztem, bár kétségtelenül lemaradtunk a Mikulásról, aki Alex képében jelent meg krampuszokkal, és állítólag énekelni is kellett. Nem hinném, hogy sokat vesztettem vele, hiszen mikor tizenegy körül felmentem a szobába, ott hevert az ágyamon a Mikulás-csomag..., annyi csokival, ami egész hétre elegendő volt, sőt még maradt is belőle, és még osztogattam is. Beágyaztam Noéminek, de egy idő után rá kellett jönnöm, hogy egyedül én angyalkázom a csoportból, úgyhogy abbahagytam. Nem tudom, hogy odaadjam-e neki karácsonyra az Exodust, mert biztos jó lenne, és szerintem neki is sokat jelentene, csak nem tudom, hogy illik-e, vagy ezzel megsértem-e. Ezen még majd filózom.
Szóval, szerdán nem volt semmi különös, kivéve az angol esszét, ami igazából tetszett, csak még nem értem meg hozzá eléggé. Végig azt hittük, hogy valami elektronikai dolog lesz, Zsófi tanulmányozta is a mobile phones témát a villamoson, aztán eléggé meglepődtünk. Ja, és nem használhattunk semmit 'just your skills', már akinek van..., el kellett tennünk a szótárat, csak egy egynyelvűt lehetett, ami valljuk be nem túl sokat segít, ha az embernek épp a trivikék:D nem jutnak eszébe. A téma, 'We should all grow fat, and be happy' , ez persze one-sided discussion, és pontok is voltak, hogy mi szerint...importance of a balanced diet, physical&physological dangers of slimming courses, personal experience etc. Nagyon kreatív, én végül balance-t írtam, tele grammatikai, helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal, és a pontokat sem tartottam be, nagyon remélem, hogy négyes lesz, bár szerintem ez már nem a jegyről szól. Most kezdem értékelni tényleg Bigit, annak ellenére, hogy én messze nem vagyok ezen a szinten. Épp elég katarzis volt nekem, hogy megértettem a feladatot, és kreatív ötleteim támadtak, de hogy azt egy cikkben megírjam, mint egy híres britt újságíró.... Na mindegy.
Tesin pedig métáztunk, aminek végre örültem. Rajzon festettünk, és akkor gondolkodtam el azon, hogy ez is mennyi kreativitást igényel, és akármit is csinálsz, ha megötszörözöd magad, akkor sem vagy képes mindenből a maximumot kihozni. Sajnos választani kell, lemondani, engedni, ami nekem még nem nagyon megy. Azt hiszem a szerdai naposon hangzott el, hogy Beás "summa cum laude" védte meg a disszertációját..., hát ettől elszorult a torkom. Milyen nehéz is lesz felnőttnek, sikeresnek lenni, elérni a céljainkat..., és miért van az, hogy neki..., pont neki, egy műveletlen,tudatlan, mondjuk ki buta nőnek ez maximálisan sikerül, túl nagy erőfeszítés nélkül. Ja, és mondja Pistván, h Melindás is azért végzi a kutatásokat, hogy ledoktoráljon, Beás meg Phd. Doktor..., elképzeltem az Adyt tíz év múlva, tele doktorokkal, különböző tudományok professzoraival..., hát elég utopisztikus..., hihetetlen, hogy már ahhoz is több diploma, sőt mitöbb phd. kell, hogy egy egyszerű nevelőtanár legyen valaki. Na mindegy.
Szerdán próbáltam törire tanulni, de nem fért a fejembe..., este megint együtt néztük a Született feleségeket, amiből most különösen jó rész ment. Jaj, de jól esik néha kikapcsolni, és azt figyelni, hogy mások hogyan oldják meg az életük nagy gondjait, a mostani rész épp a versengésről szólt..., és a narrátor Liptai Klaudia olyan jó hozzá...Felállítottam a kedveltségi sorrendem is a Lila akác köz lakói közül:):Lynette,Susan,Gabrielle,Bree-desperate housewives... Edie-t meg nagyon utálom..., ja meg a kertészfiú full exakatarzis:D.
Szóval..., csütörtök nagyon békés, családias légkörű, nyugodt nap volt. Még a töridoga is elmaradt, mivel a fél osztály hiányzott Arany Dani miatt..., mondjuk matekból dogát írtunk, bár nem tudom, lehet-e annak nevezni, de ez beárnyékolta a boldogságot..., főleg hogy egyszerűen ki nem állhatom ezt az anyagot. Utálom a geometriát... Fizikán jegyzőkönyvet csináltunk, elvégeztük a mérést, nagyon jó volt..., Emőke szerepét töltöttem be:D, bár néhányan leoltottak, de én kitartottam jobb-és bal kezemmel egyaránt.:P Francián csak négyen voltunk, keresztrejtvényt fejtettünk, aztán ebédeltünk. Magyaron elhölderlinezgettünk Diotémával, és csak ezután jött az überelhetetlen exakatarzis...:D:D Olyan föcióra volt, ami szerintem életem végéig nagyon emlékezetes marad! Íme az óravázlatom:

Júlia néni életének fontosabb eseményei:

"Zsófikám, állj meg! A purgatórium legalsó lépcsőfoka már foglalt;ott én ülök majd meg a barátnőim!"

bűnei:

• néha átmegy a körút naposabb oldalára
• néha egy-egy nehezebb nap után betér a virágüzletbe, és vesz magának egy szál virágot

bűnnek tartja:

• erkölcsi kilengések

a férje megcsalta, elvált..., mivel vallásos neveltetésben részesült, az apja nagyon ránézett:P, ő lett a család fekete báránya.

Nagy Noémi- incidens a fogadóórán

"Nagy Noémi tizennégy éves arca azóta is a szemem előtt lebeg."

áprilisi 1-jén: "Fiam, mondom állj meg! Teljesen zavarba jöttem, ha ez neki jó áprilisi tréfa... Egy fürdőköpenyben jelenteni..., aztán szétnyitotta, és ott állt előttem egy szál alsógatyában. Azt mondtam neki, jól van fiacskám, üljél le. Hát ilyet..., egy szál alsógatyában tél közepén!"

Dr.Vass Dezső-a plátói szerelmes üldöző

Felejthetetlen marad, az biztos!

na, mostmár nem maradt más hátra, mint hogy a mai filmről írjak. Voltunk az Alba plazában vásárolni, és végre én is láttam a Harry Potter és a Tűz Serlege című negyedik Hp kötet megfilmesített változatát.

"Imádom a mágiát!" (Rowling)

Számomra pozitív csalódás volt, örültem neki. Nem tudom mire számítottam, de mindenesetre meglepően jó volt. Végre egy brit rendező, meg is látszik... Nevezetesen Mike Newell, aki mellesleg a Mona Lisa mosolyát rendezte... Valóban nagyon nehéz egy ennyire eseménydús cselekményt, közel hétszáz oldalas történetet filmvászonra ültetni, épp ezért nem is sikerülhet maximálisan. Kimaradt pár fontos dolog, például a házimanók és Sirius..., Dursleyék mellőzését nem fájlaltam..., de a kihagyás törvényszerű. Hihetetlen mennyi mindenre nem emlékeztem, a Kviddics Világkupa monumentális, brilliáns technikával tárult elénk, csak sajnos igen kevés ideig..., alig tíz perc alatt lezavarták... Még szinte el sem kezdődött a film, mikor már azt vettük észre, hogy a Trimágus Tusára készülnek. Hermione meglepő módon irritált, az előző részeknél nem érzékeltem ennyire idegesítőnek Emma Watsont. Csalódás volt Krum alakja is valamiért, olyan üresfejű kigyúrt bunkónak mutatkozott, de a könyvben nem ilyen,na meg nekem a Beauxbatons vezetője, Madame Maxime is illúzióromboló volt,bár már valószínűleg nem tudnám másképp elképzelni, és nem bontogatták ki nagyon a szerelmi szálakat Hagriddel. Mordon szeme sem tetszett, bár valószínűleg ez a megoldás bizonyult a leghatásosabbnak. Rita Vitrol figurája viszont meglepően hiteles volt, egy nagyon eltalált alak, ennek örültem(aki mostmár ugye tényleg Miranda Richardson:P). Valamint Cho, annyira helyes kislány, ez kifejezetten pozitív csalódás volt. Fleur is tetszett és akishúga is, voltak aranyos jelenetek. Harry egész jó pasi lett, annak ellenére, hogy Daniel Radcliffet egyáltalán nem tartom nagyra, a legnagyobb katarzis pedig Cedric Diggory volt.., hú de jól választották. A legjobb figura mégiscsak Piton, annyira telitalálat...Nagyon tetszik a 'nyomjuk le Harry és Ron fejét' jelenetben. Na meg Ron grimmjei:D,überelhetetlenek. Tetszett a Sirius a tűzben megoldás is, az nagyon jól megcsinált jelentet volt, kár, hogy nem láthattuk élőben is. Azon gondolkoztunk, hogy vajon a magyar mennydörgő eredetiben is magyar-e. Ja, és körülbelül ötször látszott, hogy Harry szemüvegének csak kerete van..., sajnáltam ezt a bakit. Persze, hogy nem bírtam ki a filmet pisiszünet nélkül, de szerncsére nem jelentős részekről maradtam le. A karácsonyi bál is nagyon tetszett, bár az a modern betét elég meglepő volt..., na meg Neville, aki hajnalig bulizott:P A vége felé már kezdtem úgy érezni, mint az első filmnél, hogy túlságosan elrugaszkodik a könyvtől, és kihasználva a fejlett technikát nem odaillő effektekkel gazdagítja a történetet, néhány naturalisztikusabb résznél. A temető nagyon rémisztő volt. Ja, és a legnagyobb csalódás számomra Voldemort volt. Sokan épp a Ralph Fiennes választást dicsérik nagyon, nekem sem ezzel van a bajom, de annyira illúzióromboló volt, nagyon nem így képzeltem el...szuggesztív alakításának ereje a Schindler listája náci tisztjéét idézi.

Hát, nekem nagyon kiábrándító volt. Ja, és nem emlékeztem, hogy a gyilkos átkot egy sima Adava Kedavra!-val elintézik. A halálfalók hitelesek voltak, Féregfark pedig olyan áthatóan szimbolizálta a szolgalelkűséget. Nem gondoltam volna megint, hogy sírni fogok, de mikor Harry visszavitte Cedricet, és az apja meglátta, tényleg elérzékenyültem.

Alapjában véve tetszett a film, bár természetesen a könyvet nem tudja visszaadni.

"Harry Potter története arról győzi meg a szupermenek világában szorongva botladozó gyermeket, hogy ő is lehet kiválaszott. Ehhez nem különleges képesség, hanem folyamatos fantáziatréning szükségeltetik, no meg az, hogy ne felejtse el, mit jelent a barátság, a szolidaritás, a becsület, és a gonosz elleni ádáz küzdelem." /Boldizsár Ildikó-Népszabadság/

Ja, és ha még nem mondtam volna, nekem iszonyúan tetszett Szántó Dávid Harry Potter kisfilmje a Nagy Könyvre. Most elhatároztam, hogy el kell olvasnom újra a negyediket, de aztán rájöttem, hogy a hatodikkal sem várhatok a magyar fordításig, úgyhogy most megpróbálom az megszerezni és elolvasni.

Mostmár tényleg megyek, mert nagyon fáradt vagyok, és késő van már megint.